Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Mi volna teendő?

54 egyházközségi bíróság az 1895. évi XLIII. t.-c. 4. §-ával, amely így szól: „Egyházi fenyíték nem alkalmazható senki ellen abból az okból, mivel az illető törvényben rendelt valamely polgári kötelességét teljesítette, vagy törvényben tiltott valamely cselekvést nem vitt véghez, vagy pedig mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta." Hozzáfűzi e rendelkezéshez a következő megjegyzést: „A reverzálisadás ugyanis — sajnos és szomorú — törvény által engedett polgári jog. Mindazáltal a következő javaslatot teszi: „A reverzálist-adó evangélikus ember a reverzális aláírásával önként, saját szabad elhatározásából és félreérthetetlenül kifejezésre juttatja, hogy ősei vallásához többé nem ragaszkodik, hogy más egyház érdekét a saját egyháza érdeke fölébe helyezi s gyermekeiben sem óhajt tovább élni az evang. egyház közösségében. Az evang. egyház — a lelkiismereti szabadságnak Krisztustól öröklött elvét vallva — nem zárkózhatik el az egyházzal többé rokonszenvezni nem tudó és abból kikívánkozó lélek óhajtása elől. Ennélfogva az evang. egyház a reverzálist-adóval szemben a konfirmációi eskü folytán fennálló lelkiismereti kényszert megszűnteti, esküje alól feloldja, az egyházból való kiválásának szándékát tudomásul veszi s őt a reverzális aláírásának tényével — fájó szívvel és sajnálattal bár — az evang. egyházból önkéntesen kilépettnek tekinti." Dr. Pazár Zoltán kir. curiai bíró „Néhány szó a reverzális kérdéséhez" címen írott cikkében csatlakozik Mayer Pál indítványához, hogy a m. kir. kormány útján a Ne temere visszavonása iránt lépések történjenek. Nem tudja azonban a mostani alakjában elfogadni Irányi Kamii indítványát. Bírói szemmel nézve a dolgot, a róm. törvénykönyv rendelkezései a magyar állam törvényeivel ütközve, érvénytelenek. A baj azonban mégis fennáll. Igaza van azonban a cikkírónak abban, hogy amit az egyik gyakorolhat, azt a másik is gyakorolhatja: Ha a római egyház a magyar állam törvényeivel szemben híveit a reverzálisnak nem adása, hanem csak elmulasztása miatt is már főbenjáró és lelkiismeretbe vágó büntetéssel sújthatja, miért ne vehetne ugyanannyi jogot magának az evang. egyház anélkül, hogy az országos törvény ellen vétene? Hiszen láttuk az előbbiekben, hogy még a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak is az a ferde álláspontja, hogy a róm. kat. egyháznak a vegyesházasságokkal szemben gyakorolt álláspontja, és a reverzálisokra irányuló hajszája merőben belső egyházi ügy. Azt sohasem akarják megérteni, hogy itt országos törvények tisztességéről és a törvények alapján megkötött házasságok becsületéről és a társadalom nyugalmáról van szó. Ez pedig