Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)
Ellenáramlatok
43 kormányt felterjesztésben értesíti és kéri, hogy a magyar közjog szerint rendelkezésre álló eszközökkel a római Curiát sérelmes rendelkezésének visszavonására rábírja. Egyben kötelezi az összes lelkészeket, hogy a vegyesházasságok ellen küzdjenek és a maguk részéről is igyekezzenek vegyesházasságok esetén a másvallású féltől a mi egyházunk javára reverzálist kivenni és ezirányban ne csak statisztikai adatokat jelentsenek a püspököknek, hanem tevékenységükről és tapasztalataikról részletes jelentést tegyenek; végül a cura pastoralist a legintenzívebben gyakorolják. Ugyanezen egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 15. pontjában tárgyaltatik Duszik Lajos lelkész indítványa, hogy az egyház a reverzálisadás kérdésében szigorúbb álláspontot foglaljon el és- hogy az egyház minden fokozatán csak olyan egyháztagok viselhessenek hivatalt, akik összes gyermekeiket evangélikus vallásban nevelik. Az egyetemes közgyűlés ez indítványt átteszi a zsinati bizottsághoz. Az 1923. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyve 26. pontjában olvastatik a bányai egyházkerület f. évi közgyűlésének 38. jegyzőkönyvi pont alatt hozott határozata, melyben — tekintettel a róm. kat. egyháznak a reverzális kérdésében folytatott gyakorlatára — kimondja, hogy mindazon evangélikus egyháztagok, akik a róm. kat. egyház javára reverzálist állítanak ki, az evangélikus egyházban egyházi tisztséget nem viselhetnek és az egyháztanács tagjaivá nem választhatók. Az egyetemes közgyűlés a bányai egyházkerület által e kérdésben elfoglalt álláspontot magáévá teszi, ugyanazon álláspontra helyezkedik és az összes egyházakat felhívja, hogy hasonló álláspontot foglaljanak el. Közben akadtak egyes egyházközségek, amelyek a vegyesházasság dolgában önálló intézkedéseket is tettek. A legjellemzőbb ezek között az ostffyasszonyfai egyházközség „fegyelmi szabályzata a vegyesházasságok hűtlensége dolgában". 1. §. Egyházközségünk meg van győződve arról, hogy az az igazi evangélikus vallásos buzgóság, mely az egyházközség többségében megnyilvánul, az egyházhoz való hűségnek is mindenkor a legnagyobb biztosítéka, amely erősebb az egyházfegyelmező jognak minden óvó, vagy megtorló intézkedésénél. Mégis, sajnosan tapasztalja, hogy a buzgóságnak gyülekezetünkben nem hiányzó legszebb példaadása és jóigyekezete sem
