Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)
Ellenáramlatok
44 képes egyes, magukról megfeledkezett, egyháztagokat visszatartani oly gyenge lépésektől, melyek sem az egyháznak, sem az egyéni jellemnek díszére nincsenek; különösen, hogy nem képes megakadályozni a fel-felbukkanó reverzálisokat, azt, hogy egyes egyháztagok vegyesházasságkötés esetén születendő összes gyermekeiket az ev. anyaszentegyházból már előre ki ne zárják s el ne adják. A mi anyaszentegyházunk a Krisztus kegyelmi ajándékait, nevezetesen az evangélium vigasztalását, az egyházi kegyelet külső jeleit és szertartásait senkitől sem tagadja meg, akiben a keresztyén lelkületet, anyaszentegyházunk iránt való jóindulatú hajlandóságokat feltételezni tudja, még ha az illetők esetleg nem tartoznak is külsőleg a mi egyházunkhoz, vagy egyébként gyarló és bűnös egyének. Az azonban nem volna méltó az egyházhoz, hogy olyan egyháztagokat, akik hűtlenségüknek nyilvánvaló bizonyítékait adják és bűnös gyengeségük miatt utólagosan sem tanúsítanak megbánást, a krisztusi kegyelem ugyanolyan ajándékaiban és az egyházi kegyelet és megbecsülés ugyanolyan külső jeleiben részesítse, mint a legbuzgóbb egyháztagokat, ezért egyházközségünk a következő egyházfegyelmi szabályzatot állapítja meg. 2. §. Egyházközségünk elvárja minden tagjától, hogy egyházához való hűségét azzal is kifejezésre juttassa, hogy csakis evangélikus, de mindenesetre protestáns vallású egyénnel kössön házasságot. 3. §. Amennyiben mégis valamely evang. egyháztag nem ev. egyénnel kíván házasságra lépni, úgy hasson oda, hogy az élettársául választott nem ev. vallású egyén áttérjen az evang. vallásra. Amennyiben az áttérés nem volna lehetséges, úgy a gyermekek részére se történjék semmiféle egyezkedés. 4. §. Azon egyháztagok, akik mégis oly értelmű megállapodást kötnek, hogy az összes születendő gyermekek a másvallású jegyes, illetve házastárs vallását kövessék, hűtlenség bűnét követik el az ev. egyházunk ellen s ezért az egyházközség ellenük az alábbi fegyelmi megtorlást alkalmazza: a) az illetőnek neve a szószékről meghirdetendő; b) eltiltatnak az úrvacsorától,