Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

A pesti evang. magyar egyház istentisztelete

78 üdvözli az áldó jókívánsággal: Az Űr legyen ti véletek! Mire a gyülekezet visszaadja a köszönést: A te lelkeddel is! Ünnepélyes és szent pillanat az, melyben az ember Isten előtt megjelenik. Első érzése a bűntudat. Ezért a lelkész bűnvalló imádságot mond. Erre a gyülekezet irgalomért esedezik: „Én Istenem, én bűnös ember. . . (Ha énekkar van, a szokásos Kyriét énekeli előbb vagy utóbb.) A bűnbánó és irgalomért könyörgő híveket a lelkész most az evangéliummal vigasztalja meg: „Ügy szerette Isten a bűnös világot". . . A gyülekezet erre a dicséret és dicsőségmondás érzésével kiált fel: „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát." (A kar az istentisztelet e tényezőinél szép és lélekemelő szerephez juthat.). Most a lelkész hitvallásra hívja fel a gyülekezetet, hangsúlyozván, hogy a bűnöket kegyesen megbocsátó és üdvösségünket így munkáló Isten megérdemli, hogy róla és előtte nyíltan és örömmel vallást tegyünk. A 'hitvallást annak együttes elmondásával, vagy énekelve teheti a gyülekezet. Csak most van igazán elkészítve a gyülekezet, hogy Istennel találkozzék. Imádsággal járul elé, hogy meghallgathassa üdvösséges üzeneteit. Az imádság és a szentígék meghallgatása után pedig a gyülekezet megismétli énekben a lelkész befejező mondását: „Boldog, aki hallgatja . .." A prédikációhoz és az ünnep természetéhez választott gyülekezeti ének után a szószéki szolgálat következik, előfohásszal, írásolvasással, beszéddel, imádsággal, a Miatyánkot is ideértve. Az istentisztelet ezzel arra a lelki magaslatra érkezett, amelyre a hívek is vágyakoztak ós amelyre a lelkésznek hivatása és kötelessége elvezetni a gyülekezetet. Sajnos, ezt a felemelő hatást sokszor lerontja a hirdetés. Szükséges hát, ht»gy mivel a hirdetést más helyre tenni nem igen lehet, az imádság ós a hirdetés közé egy énekverset szúrjunk be: „A te áldott beszéded teremjen jó gyümölcsöket." Ezután jön a hirdetés, amit glória, vagy henedictio fejez be. A kar, vagy a gyülekezet éneke alatt a lelkész az oltárhoz megy és befejezi az istentiszteletet. Ez a befejezés rendesen és logikusan ezekből a részekből áll: salutatio, hálaadó ima, ároni áldás, befejező ének. Helyes és szép, ha a gyülekezet az ároni áldásra háromszoros áment mond. Az istentisztelet e menetével a lélekre való hatást kétségtelenül elérhetjük és elmondhatjuk az apostollal, hogy minden ékesen és szép renddel történt. A pesti evang. magyar egyház istentisztelete. Hogyan lehet kar és minden idegen közrehatás nélkül építőleg és evangéliumi szellemben rendezni az istentiszteletet, arra nézve szol-