Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

A liturgiái bizottság munkája

64 A kérdés ezután elaludt, csak a tiszai kerület 1926. évi felterjesztése kerítette ismét szőnyegre. Ez a kerület ugyanis felterjesztést tett a liturgia egységesítése tárgyában. Az egyetemes közgyűlés a tervet helyeselte és minél előbb megvalósítandának mondotta ki, miért is külön bizottságot küldött ki azzal a njegbizással, készítsen javaslatot és terjessze azt az egyetemes közgyűlés elé. Geduly Henrik püspök elnöklete mellett a bizottság tagjai lettek Paulik János, dr. Kirchknopf Gusztáv, Kuthy Dezső, Dörner Frigyes és Becht József. Az adatok összegyűjtésével Kirchknopf Gusztáv dr. bízatott meg. A bizottság 1928ban jelentette, hogy 143 gyülekezetből érkezett addig adat s még 122 hiányzik. A beérkezettek közül 91 a magáét tartja a legjobbnak, 14 hallani sem akar a liturgiáról, 53 pedig sürgeti az egyetemes Agendát. Az 1929. évi egyetemes közgyűlés négy kerületi előadóval bővítette ki a bizottságot és kívánatosnak mondta ki a külföldi liturgikus mozgalmak tanulmányozását. A következő évben a bizottság elvesztette Kirchknopf Gusztávot, akinek helyére az egyetemes közgyűlés dr. Gaudy Lászlót választotta meg egyetemes előadónak. Az 1931. évi közgyűlésen elhatározták, hogy mivel az egész anyag együtt van, az istentiszteleti főbb típusokat be fogják mutani. Ez az 1932. évi egyetemes közgyűléssel kapcsolatosan részben meg is történt. Az egyetemes liturgiái bizottság által összegyűjtött anyagról a következőkben számolhatunk be. .4 rendes vasárnapi és ünnepi istentiszteletek tartásának különböző módjait három főcsoportba soroljuk. I. Az első csoportba azok az egyházak tartoznak, amelyek liturgikus elemek nélkül végzik az istentiszteletet. Ezek nagyobb részénél a hármas tagozódás megvan: két oltári szolgáját között van a szószéki szolgálat. Nincs második oltári szolgáját a dunántuli egyházkerület nagyobb részében és Budafokon, valamint a magyar istentiszteleten Tótkomlóson. Pakson a fiatalság visszamarad és állandó énekeket énekel. Az ilyen helyeken a szószéken mondják az ároni áldást. Különleges rendje van sok dunántúli gyülekezetnek, ahol a régi Agenda szerint két ízben mennek az oltárhoz és előbb olvassák fel az igét és csak a második ének után az imádságot. Felálló éneket is énekelnek néhol, de mégsem olyan sok helyen, hogy e szokást uralkodónak lehetne tartani. így Kecskeméten, Famcsalon, Szákon, Széc.sényben, Szenden, Salgótarjánban, Győrött, Sárszentmiklóson, Gsorváson, Csépán, Nagyszénáson, Tiszaföldvárt, Gádoroson, Orosházán, Szentetornyán, Makón, Kardoskuton és Pesterzsébeten. Kétszer mennek az oltárhoz s közben éneket énekelnek Kemeneshőgyész, Tés, Sárszentmiklós, Bőnyrétalaip, Bakonyszentlászló, Pécs, Győr, Apostag, IkLad, Aszód és Rákoskeresztúr gyülekezeteiben. Pakson csak ünnepeken. Körmenden és Ostffyasszonyfán az ima és az ige-