Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)

Ágendák és énekeskönyvek

37 Bornemissza Péternek, szemptei Agustana Vallást tartó Szent Gyülekezetnek Lelki Pásztorának IV az az Négy Könyvetskéi . . . Sempte 1577. Liturgiái anyagot csak a 3. könyv tartalmaz, melynek teljes címe: „Ez Harmadik Könyveczke az fele Lelki Paztorokat segíti tiztekben, az kiknec nincz értekec feles könyueket tartani, Es kic rövid módot akarnac mindenüt kezec között hordozni." A házasságkötés imádsággal, Miatyánkkal kezdődik. Ezt követi a beszéd ,azt imádság. Majd a kérdések: „Emlekezele róla, hogy valakinec ez iambor szömely kiuül masnac attad hitedet? — Akaródé ez iambor szöimeilyt Isten Törnenye szerint iambor hazas társul hozzad venned? — Fogiatoc egy mas kezet es mondgyad te firfiu: ... Estoütes: Isten leged vgy segellyen Atya, Fiu es szent Lélec, egy bizony Isten, hogy ez N. aszont szereted es Isten paxanczolattya szerint iambor hazas torsul hozzad veszed. Holtodig, holtáig nem akarod ihadni semmi nyaualyaiba. Isten teged vgy segellyen." Ugyanígy esküdött a menyasszony is. Azután következett a gyt'írűzés. Ezt követte a kötés: „Az Kösseg elöt való valIas felölec: Miuel hogyezket tizteletes szömely, Peter wraim es Ersehet aszóny Isten törnenye szerint öröc hazassagban akarnac egy niassal lakni es azt kezeknec öszue fogásánál, hiteckel es annac ieleuel gyüröuel ielentic es vallyac mind Isten elöt, mind az ö Anya szent Egy haza elöt kigyelimetec elöt, Es azt senki sem ellenzette, Azért enis Istennec akarattyabol az ö kepibe az ö áldomasaual ősze kötöm őket, Hogy az kiket az Wr Isten oszue szerez es öszne szentel ember azokat egy mástul el ne valasza." Ezután jött az áldás. Jellemző a szerző liefejező megjegyzése: „Erez meg ezt. Ha nincz helye soc szonac, az surnmaiat szedegesd ki ezeknec es ad eleikben röuideden." Itt találjuk először az esketésnek azt a formáját, amely hosszú ideig uralkodott, hogy a jegyesek úgy mondták az esküt,, hogy a lelkész kötelezte el őket az esküvés formájával. Heltai formája azonban mindenesetre helyesebb. A keresztségről ezt írja Bornemisza: „Masic egyházi dologrol a Keresztyen! Mosogatasrol. Mire való az keresztség, röuid szoual vigyetek e mosogatatni?" Itt a lelkész imádkozott, majd beszédet mondott, amelyben a következő kérdéseket világította meg: „Mi legyen az keresztyeni mosogatas?, Mire való legyen?. Ez gyenmetskenec is Miért kellessec meg mosogattatni." A beszéd után a lelkész a gyermek nevét tudakolta, majd imádkozott érte, azután ismét beszédet mondott, amit a Miatyánkkal fejezett be. Ezután jöttek a kérdések: „Ki leszen neue? — Jarnos, ismeredé bűnös voltodat es az Ibiin miatt Istennec read való haragiat? — János, akanszé az te bűneidből meg tiztulni? — Ki által? — János, bizolé tehát Isten