Raffay Sándor: A magyarhoni evangélikus liturgia történetéhez (Budapest, 1933)
Ágendák és énekeskönyvek
38 kegyeimebe és hiszeszé az Istenbe? (Hiszekegy!) János, akarszé azért ez hitbe és bizodaloinba meg keresztelkedni?" Erre a lelkész előbb a bűnbocsánatot hirdette és feloldozta a gyermeket a Szentháromság nevében, azután „megmossa és keresztyénné szenteli" a következő kijelentéssel, mialatt „letétiül ifogua talpig" vízzel mossa meg a gyermeket: „En Istennec szolgaia, az en wramnak az Jesus Ghristusnac paranczolattya szerint Tégedet János ez kiilsö vizi mosassa! es az Isten igéinél Keresztenné szentelec es meg moslac: Atyanac neuebe, az az ezzel mint isteniül szereztetet bizonysagual bizonyságot teszec, hogy az Atya Isten meg mosol es meg tisztítót tegedet minden bűneidből az ö szent Fiamac vére által, ki egyszer kiontatot a Keresztfán ez egez viliágért és te eröttedis. Es azért immár meg kegyelmezet te neked, keduebe vöt es fiaua fogadot s mint kegyelmes atyad mindenbe gondodat viseli. Kibe ha bízol, meg sem ozalalkozhatol, mert ö maga kötötte magat. .." Ugyanilyen hosszadalmasan szól a Fiúiról és a Szentlélekről s végül a Szentháromságról iis. Azután megkérdezi: „Azért arról tegy vallást mégis, ha ezekben mind végig nneg maradni akarszé?" A kijelentés után a lelkész bizonyságot tett a gyermeknek, hogy az Isten hűségesen megtartja Ígéreteit és megsegíti a l>enne bízókat. Azután imádkozott és áldást mondott. A könyv azután a gyennekágyas anya avatásáról szól igen hosszú beszéddel, amit imádság és áldás fejez be. A könyv negyedik fejezete szól: Az gyonasrol. Az oldozasrol. Es az Wir vaozoraiia szolgaltatasarol. Az Halandoknac halaihoz es fel lamadashoz való készületeiről. A templomi gyónás bűnvalló imá,val veszi kezdetét, amire a Miatyánk következik. Erre következik az „oldozas es kötözés". Az úrvacsorát beszéd vezeti be, amely megvilágítja: „Miczoda eledel ez es mire való?" A beszéd a szereztetési igékből indul ki, amit fejteget és magyaráz, majd ismét imát mond a Miatyánkkal. Utána intés következik, majd a kérdések: Hiszitek-e, hogy az Ur teste érettetek adatott halálra? — Hogy vére hím bocsánatra ontatott ki? Hogy az Isten ez áldozatért bűnbocsánatot ád? — Erre ismét hosszadalmas intés következik, amit az úrvacsora kiosztása követ. Befejezésül a lelkész ismét hosszú tanítást ad, végül a Miatyánkot is elmondva, imádkozik s áldást mond. Az áldásokra nézve jellemző, hogy azokat a szerző az alkalomhoz mérten fogalmazza meg. A vigasztalás módjainak ismertetése után „Hatvan lelki oerzoe vitezec" címen közmondásszerű tanításokat kapunk. Bornemisza Péter másik munkája: Enékec, három rendbe: kvloemb kueloemb fellec. I. Elsoebe Roeuid diczeretec vadnac, kiknek szamoc CXCVIII. kic. koezzuel Predikatioc melle valoc. — II. Másikba hoszabhac vadnac az szent Iiras intesi es magyajrazati szerint. Kic Predikatioc gyanánt oktatnac, kiknec szamok aproual elegy LX.— III. Har-
