Raffay Sándor: Az evangélikus egyház Amerikában (Budapest, 1914)

Amerika és az evangélikus magyarság

4 Raffay Sándor. amerikai Egyesült Államokban, míg a magyarnyelvű evang. gyülekezetek legfölebb 8—10 évesek. A legrégibb evang. tót egyházak 30—35 éves múltra tekinthetnek vissza, míg a legrégibb református gyülekezetek: a bridgeporti Conn., So. norwalki Conn. 1893. a trentoni N. J. 1894-ben, a wilkesbearei Pa., a loraini 0., a new-yorki 7 Str. a passaici N. J. 1895-ben keletkeztek. A leginkább tisztán magyar amerikai református gyülekezetek közül 1893—1900-ig csak 10, 1900—1910-ig 38, 1911-től máig 12, összesen 60 gyülekezet keletkezett. De a legrégibb és a legújabb gyülekezetek körében ezek is kénytelenek a magyar mellett a német, de sokkal inkább a tót nyelvet is használni. A református gyülekezetek alakulásánál különben is vagy evangélikusok voltak a kezdeményezők, akik eleintén vegyes nyelvű, később tisztán magyar egyházakat alapítottak. Másutt éppen nemzetiségi alapon, a tótoktól való elkülönülés érdekében szerveztek az evangélikusokat is magukban foglaló közös gyülekezeteket. Sőt a református egyházak jórészt máig is csak úgy képesek fennállani, hogy az evangélikus magyarságot a maguk kebelébe édesgetik. Ilyen módon nagyon sok evangélikus lelket veszít el egyházunk Amerikában. A ma működő amerikai református papok között is öten születtek evangélikusoknak. Hogy ezek s velük együtt igen sokan, miért pártoltak át a reformátusokhoz, ennek az egyéni esetleges hajlandóságtól eltekintve, különösen két oka van. Egyik az, hogy az evangélikus hívek gyülekezetekbe való tömörítésével sem itthon, sem odakint senki sem törődött. A reformátusok pedig, amint az utolsó évtized óta itthon is, úgy Amerikában is nagy merészen alapítgatják az új gyülekezetet, amelyek fenntartásának gondja kevesebb aggodalmat okoz nekik, mint amennyit a felállítás lelkesítő gyönyörűsége szerez. Akik nálunk nem találtak mást, mint körültekintgető késedelmeskedést, azokat a reformátusok gyenge bár, de kész gyülekezetek vezetésével kínálták meg. A másik ok nyelvi és nemzetiségi természetű. Végzetes baj, hogy a tót nyelvű hitrokonok gondozására kiment magyarhoni evang. lelkészek és theologusok a Krisztus ügyét a nyelvi és nemzetiségi szempontok mögé helyezték és kizárólagosan tót papok akartak lenni és maradni. A magyarságot, ha evangélikus is, pusztulni hagyták. Még csak azt sem engedték meg, hogy magyar evangélikust a tót evangélikus pap a család nyelvén eltemethessen, vagy megeskethessen. Ennek természetes következménye nem lehetett más, mint hogy a magyarok a református magyarsággal összefogva közös egyházakat szerveztek a közös nyelv alapján, s mert a vezetésre evangélikus magyar lelkészeket nem kaptak, a