Raffay Sándor: Az evangélikus egyház Amerikában (Budapest, 1914)

Amerika és az evangélikus magyarság

Az evangélikus egyház Araerikában. 5 közös gyülekezetek református vezetés alá kerültek és ma már többé nem közös vagy egyesült, hanem tisztán református egyházaknak vétetnek. Ez az oka, hogy bár Amerikában csaknem kivétel nélkül minden református gyülekezet alapvetői és maguknak az azokat vezető ref. papoknak a bevallása szerint, a legbuzgóbb tagjai mind maiglan a magyar evangélikusok voltak, mégis kimondottan közös, illetőleg egyesült gyülekezetek nincsenek. De ebből a tényből távolról sem akarok a református atyafiak ellen vádat kovácsolni. Hiszen ők csak a helyzet kínálkozó előnyeit használják ki a maguk érdeke és szempontjai szerint. Hanem igenis vádat emelek a magunk közönyössége és nemtörődömsége ellen, mint akik az Amerikába szakadt véreink lelki gondozásáról merőben megfeledkeztünk. Ennek következménye az a kétségtelenül megállapítható tény, hogy a ma már igen számos gyülekezetet alkotó magyarhoni tót nyelvű evangélikusok túlnyomó nagyobb része egyoldalú nemzetiségi és tőlünk idegen szellemű félszeg orthodoxia alapján Slovak Synod nevén tömörült, a magyarok nagy része reformátussá lett vagy legalább gyermekeit a református egyház tagjául nevelteti; mindkét nyelvű evangélikusok egy jó része pedig baptista és methodista egyházakba vagy az Isten és egyháztagadók közösségeibe olvadt be. Annak dacára, hogy 1882—85. között már volt néhány magyarhoni evangélikusokból álló gyülekezetünk Amerikában, mégis a hazai hivatalos egyházi körök egészen 1905-ig nem foglalkoztak az amerikai hittestvérek gondozásának az ügyével. Ekkor is maga az egyik amerikai evang. egyetemes egyház pennsylvániai kerülete vette fel a magyar hívek ügyét. 1905. tavaszán elküldte hozzánk a képviselőjét, aki püspökeinket egyenként felkereste. U. a. év őszén e kiküldött, mint u. a. egyház missziói bizottságának ügyvezetője felhívta a magyarhoni egyetemes evang. egyházat, hogy az amerikai hittestvérek gondozásában neki segítőkezet nyújtson.

1) Az erre vonatkozó egyetemes gyűlési pont a következő: ') Módomban van A. L. Ramer missziói superintendens szívességéből a pennsylvániai synodus elnökségének 1905. szept. 7-én kelt s az egyetemes egyházhoz intézett beadványt támogató következő levelét közölni. Ez a levél a helyzetet igen éles világításba helyezi. „Scranton, Pa., America 1905. szept. 7. Mélt. és főt. Bachát Dániel ev. püspök Úrnak. Üdv a JKr.-ban. A pennsylvániai lelkészség Slav missziói hatósága által Hazletonban Pa. 1905. aug. 28-án tartott gyűlésen elhatároztatott, hogy a magyarhoni ág. h. evang. egyház valamennyi püspökéhez sürgős megkeresést intézünk, hogy a tót és magyar bevándorlóknak az Istenigével és a szentségekkel való ellátására három komoly érzületű képesített lelkészt küldjenek ki Amerikába. Komoly és őszinte kérésünk az a m. f. pk. urakhoz, méltóztassanak ezt az ügyet az ev. egyetemes egyház ezidei őszi gyűlésén előterjeszteni, hogy a főt. egyetemes gyűlés megismerje, milyen fontos velünk együtt munkálva az önök