Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

I. Szenicei Bárány György élete

18 tréfál velük, vagy pedig arra akarja őket rávenni, hogy fizessék meg neki 4 évi hátralékaikat, feleletre sem méltatták papjuk közlését. Bárányt bántotta híveinek ezen mngatartása s azt vélvén hogy ő „kelletlen únt ember a vázsonyiak közt", megígérte a gyönkieknek, hogy meghívásukat elfogadja, csak jöjjenek érte. A jó gyönkiek ennek nagyon megörültek s azt mondogatták, hogy ha nem mennének érte, Bárány gyalog is eljönne hozzájuk. No de elmentek szekereikkel érte. Csakk ekkor neszültek meg a jó vázsonyiak, mikor megérkeztek papjukért a gyönkiek szekerei. Először könyörgésre fogták a dolgot s kérlelték Bárányt, hogy maradjon. Szövetségesre találtak papnéjükben, aki könnyes szemekkel kérte urát a maradásra. Miután mindez nem használt, a Zichy grófok segítségével erőszakkal akarták visszatartani papjukat. De Bárány nem akart a gyönkieknek csalódást okozni, s noha tudott volna ürügyet találni a maradásra, mégis állta szavát s éjnek idején valósággal úgy szökött meg a gyönkiekkel. Vázsonyi hívei még egyet próbáltak meg. Visszatartották erővel Bárány feleségét és gyermekeit s minden jószágát. Azt hitték, hogy így vissza tudják csalni. De Bárány hajthatatlan maradt, noha csak fél év múlva bocsátották utána a vázsonyiak feleségét gyermekeikkel és jószágukkal, mikor látták, hogy Bárányt igy sem tudják visszahozni. „Isten küldetésének tekintettem - mondja Bárány - hogy a tolnai híveket összetartani elmenjek." Tehát híven teljesítette egykori fogadását. Nem „Tatárországba lett ugyan hivatala", de felette nehéz helyen és nehéz időben kellett teljesítenie hivatását. Utóda Vázsonyban Hegyfalusi György lett (1718-1721), ki előtte is ott működött. Tolnában ekkor kezdtek leginkább telepesekből alakulni új magyar és német lutheránus gyülekezetek. Egyetlen szervezet gyülekezet nem volt sehol, Egész Tolnában nem volt egyetlen evang. lelkész, sőt evang. tanítóról sem tudunk. Az egyetlen lelkész, aki 1718 előtt már itt működött az egyházmegye területén, (Molnár A. Gyönkön) tisztére méltatlan volt s híveinek tűi kellett adniok rajta. Ekkor jelent meg 1718 tavaszán itt Bárány György, mint próféta a sivár pusztában, s kezdte összegyűjteni és megszervezni a lutheránus gyülekezeteket. Igaz, amit püspök fia ir róla: De Isten még messzebb akart vinni, Ahol nem látni, de szükséges volt hinni, A Pusztán kellett a szt. magot hinteni,