Schmidt János: Szenicei Bárány György élete és munkássága 1682–1757 (Györköny, 1939)

I. Szenicei Bárány György élete

17 korában tett. Egyszer ugyanis, mikor az akkori szokáshoz hiven Bárány György is „könyvecskével" adományokat gyűjtött, eljutott bá-ó Pjtróczy Istjinnéhoz, a rózsahegyi zsinat nagynevű elnökének az özvegyéhez is, kinek ura Thököly Imre mellett törökországi száműzetésében halt meg. Thökölyék annak idején száműzetésükből kérték az összes magyarországi superintendenseket és espereseket, hogy küldjenek nekik egy lutheránus lelkészt, hogy ne kelljen ugy élniök, mint a „barmoknak." ígérték, hogy aki papként hozzájuk jön, azt ők el fogják tartani. De nem akadt egyetlen lutheránus pap, aki teljesítette volna a kérést s elment volna, hogy a szegény hontalan bujdosóknak lelki gondozója legyen. Ezen Petróczyné annyira felháborodott, hogy megfogadta, hogy többé semmiféle akadémiát nem fog egy fillérrel sem segélyezni és támogatni. Azért Bárány Györgynek is azzal küldte ki könyvét, hogy ételt-italt és szállást ad neki, de az akadémia segélyezésére egy fillért sem, mivel azt tapasztalta, hogy egyetlen diák „sem tanulna valóságosan Istenért, hanem csak a könnyű életért." Bárány György annyira a szivére vette ezt az esetet, hogy megszégyenülve csendben megfogadta „hogyha szinte Tatárországba esne hivatala mégis elmenne ha mindjárt nagy nyomorúságára is fogna szolgálnil)." Azért nem tagadta meg a beteg lutheránus főtiszt kérését sem, hanem elment hozzá, noha nagyon veszedelmes volt ebben az időben az utazás az egész országban, de különösen a Duna mentén, ahol lakóház sem volt sehol sem található. Ez a fogadása járult hozzá ahhoz is, hogy Bárány Gy. Nagyvázsonyból eljöjjön papnak Tolnába, a gyönki jóbbágyhivekhez. Péterváradi útjában talált rá Bárány Gy. a gyönki maréknyi sereg lutheránusra. Biztatta őket, hogy hívjanak papot. Azt felelték, hívnának ők, de nem jön hozzájuk senkise. Erre Bárány megígérte, hogy ír majd ügyük mellett támogatás céljából az espereseknek. Ha pedig nem kapnának senkit, akár ő is eljön. A gyönkieknek annyira megtetszett Bárány, hogy őt és csak őt akarták papjuknak. Ezért tehát követeket küldtek Nagyvázsonyba és meghívták Bárányt papjuknak. Bárány meghökkent, mert erre még sem számított. Azért mégis közölte a gyönkiek által való meghivatását híveivel abban a reményben, hogy azok nem fogják elengedni. De a vázsonyiak abban a hitben, hogy Bárány csak 1) Egyhtört. eml. 368.