Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
Fiz egyház és a uárosal? a reformáció előtt 71 dissolutam). Ilyen körülmények között nem is igen hihető, hogy megjelentek volna birájuk előtt. Másutt legalább azt látjuk, hogy bünösségük tudatában egész titokban szöktek meg a szerzetesek a városból, így tettek nevezetesen a Domonkosok Selmecbányán. Az eset a következő: „A zárda főnöke, midőn a föld termékei beszedettek, jól rakott szekerekkel és lovakkal alattomban eltávozott. Helyettese, nem lévén neki, miből művelje a zárda földeit, eladta az egyház kelyheit, keresztelt, füstölőit stb.; az igy beszerzett pénzzel szintén elballagott. A harmadik elzálogositá a földeket, réteket s elment. így folyt az mindaddig, mig a zárda ki nem üresült, ki mit elvihetett elvitt s ment. A zárdában csak két rokkant öreg fráter maradt, kiknek irgalomból egy forintot adatott hetenként a tanács. (A primási levéltárban lévő eredeti után Lányi K.—Knauz N., Magyar egyháztört. II. 83.) Nagyszebenben már a város utasította ki 1529-ben a franciskánus barátokat 8 napi határidőt adván nékik a távozásra. És „sobalde dieser Schluss — mondja az egykorú följegyzés — zu Rathause gemacht und publicieret worden, haben der meiste Theyl der Mönche und Pfaffen auch nicht des dritten, geschweig des achten Tages erwartet, sondern mit den besten Sachen, so sie mit haben nehmen können, in schneller Eyl sich zur Stadt hinaus begeben." 1) A városbeliek örültek, hogy ilyen szép szerével megszabadulhattak a kapzsi, rakoncátlan népségtől, mert ugy látszik még útiköltséget is adtak a barátoknak, csakhogy messze mehessenek és többé vissza ne térjenek. Akadt egy poéta is, aki egy rossz versben gúnyolta a kövér barátok sorsát: Ite pingves Monachi, praebendis pingvibus pleni, Luxuriati estis, donec ejecti estis .. . 2) A sok kellemetlenség és bosszúság után tehát a polgárok türelmüket vesztve egyszerűen kiűzték a szerzeteseket, így tettek a pozsonyiak is, kiknél maga a király járt közben, hogy fogadják vissza a szerzeteseket és apácákat. A polgá!) Egyháztört. Emi. I. 436. 2) Ugyanott.
