Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
IV. A szerzetesség megszűnése a városokban
72 ü r. Óból Béla rok azonban csak a müveit és hasznavehető elemeket voltak hajlandók befogadni. így a pozsonyiak egy szerzetest választottak meg prédikátornak, Sárospatakon pedig a volt Ágostonrendű perjel lett az uj iskola igazgatója. 1) Másutt, mint pl. Besztercén, a városi tanács viszont néhány szerzetest a köztük támadt civakodások miatt fogságra vetett, mely eljárásuk felett Tordai Pál püspöki helytartó rosszalását fejezte ki. 2) A polgárság tettét azonban menti az a körülmény, hogy midőn már a szerzetesek fellebbvalói nem tudtak rendet teremteni, a püspököknek kellett volna hivatalból eljárniuk. Mert igaz ugyan, hogy a szerzetes rendek pápai kiváltságokkal, exemptiókkal ki voltak véve a püspöki joghatóság, a rendes egyházi törvénykezés alól. De viszont a magyar országgyűlés belátva ennek az állapotnak tarthatatlanságát, még Mátyás király alatt kimondotta, hogy a püspökök évenként kétszer látogassák meg a konventeket és „ha vannak gonosz és engedetlen szerzetesek, azokat dobják ki a konventből." 3) A magyar püspökök azonban az országgyűlési végzést semmibe sem vették. Pedig hasonló álláspontra helyezkedett később az egyetemes egyház is, midőn a tridenti zsinaton a szerzeteseket különösen fegyelmi tekintetben, szintén a püspök kormánya alá helyezte és kimondotta, hogy „azt a szerzetest, aki kolostorban lakik, de azon kivül nyilvánosan vétkezik és a népnek botrányul szolgál, a püspök köteles szigorúan megbüntetni, illetve megbüntetése iránt intézkedni." 4) Ha mindezt előbb mondják ki és hajtják végre, ugy az első sorban a szerzetességnek vált volna javára. Ε helyett azonban engedték, hogy a rothadt tagok az egész szervezetet megbomlasszák s a polgárság kezdetben csak azt cselekedte a szerzetesekkel, amit az egyházi fórumok elmulasztottak tenni. Sőt, mint az eperjesi karmeliták fenti esetében, egyenesen a rend provinciálisa és generálisa megbízásából 1) Egyháztört. Emil. II. 57. IV. 93. 2) Ugyanott, I. 471. 3) 1486: 12. Corp. jur. hung. 4) Canones et decr. Concil. Trid. Sessio XXV. De regularibus et monialibus c. IX. XIV.
