Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései
2 Qr. Óból Béla annak a fontosságát, hogy a pápaság világi birtokokra, az úgynevezett egyházállamra támaszkodjék, azt mindjobban kiterjessze s azon minél tökéletesebb gazdaságot létesítsen A pápai pénzgazdálkodás szolgált az egyes fejedelmeknek is mintául s a pápai pénzügyi kamarát és irodát, melyekben Luther szerint több ezer irnok és hivatalnok dolgozott, utánozták a királyi kamarák. 1) Aki már most az egyház és a pápaság tulhatalma ellen akart küzdeni, annak itt kellett kezdenie a támadást. így tett a 12. században Bresciai Arnold, Abelard tanítványa, maga is egyházi ember, apát, aki nyíltan hirdette, hogy a világi hatalom és birtok csak a világiakat, fejedelmeket illetik meg, az egyháziaknál csak hivatásuk eltévesztésére s üdvösségük elvesztésére vezetnek. A lelkész eltartásáról híveinek kell gondoskodniok a tizeddel és önkéntes adományaikkal. Bresciai Arnold fellázítja az olasz városokat, sőt magát Rómát is a pápa ellen, azonban végre is martirja lesz az ügynek. 2) Utána azonban Wald Péter lyoni kereskedő és mások Franciaországban küzdenek az egyház elvilágiasodása ellen. Egy század múlva pedig Páduai Marsilius hirdet Luthernél is radikálisabb elveket. Szerinte Krisztus az apostolokat és igy azok utódait, a püspököket és pápákat nem arra nevelte és tanította, hogy uralkodjanak, hanem hogy tanítsák, intsék a népet, gyógyítsák a bűnösöket, mint a hogy az orvos gyógyítja a maga betegeit. Az egyháznak nincs joga a hivöket kényszeríteni és büntetni, nincs joga tőlük tizedet és adókat követelni. Az államhatalom szekularizálja az egyházi vagyont és birtokot és csak annyit hagyjon meg, amennyi az egyház szolgáinak és szegényeinek ellátására szükséges. Birói hatalmát is terjessze ki az egyházra az állam. Az egész kereszténységet érdeklő ügyekben az egyetemes zsinat az illetékes tényező. A pápai dekretumok nem egyebek, mint egy uralmon levő pártnak az intézkedései, melyeknek senki sem Ph. Woker, Das kirchliche Finanzwesen der Päpste. 25. Luther Μ., A német nemzet keresztyén nemességéhez, ford. Masznyik E. Luther művei, 11. 42. 2) Q. de Castro, A. da Brescia e la rivoluz. Romana del XII. sec. 530
