Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései

I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései. Hogy a reformációt a maga genezisében, keletkezésében megismerjük, visszamenőleg vizsgálnunk kell az egyházi és világi hatalom közötti ellentéteket és összeütközéseket. Az egyházi hatalom elveit és elméleti megalapozását részben már Ágoston De civitate dei c. művében, részben pedig az ál-Izidor-féle hamisított pápai ügylevelekben találjuk meg. Ε szerint csak egy igaz állam van a földön s ez az Isten állama, mely gyakorlatilag az egyházzal s pápasággal esik egybe. A világi állam, civitas terrenea csak annyiban bir létjogosultsággal, amennyiben az egyháznak rendelkezésére bocsátja erős karját. A pápai primátus jogai már ősidők óta léteznek, az egyház és annak feje felette állnak minden világi hatalomnak. VIII. Bonifatius az „Unam sanctam" bullában 1303. már egyenesen kimondja, hogy minden emberi lénynek (omni humanae creaturae) alá kell vetni magát a pápának s a két kard, a lelki és a világi közül az elsőt az egyház maga kezeli, a másodikat a világiak, királyok és katonák kezelik ugyan, de az egyház érdekében s a pap akarata és türelme szerint (ad nutum et patientiam sacerdotis). A valóságban csak addig virágzott az egyházi uralom, mig a hivők azt természetesnek, magától értetődőnek tartották. Minél inkább kellett azt hangoztatni és bizonyítani, mint ezt Bonifácnál látjuk, annál nagyobb hanyatlásra következtethetünk.

1) Fontosabb volt azonban ennél az elméletnél az eszmének gyakorlati megalapozása, a pápai uralom gazdasági, pénzügyi szervezése. Már Nagy Gergely (590—604) felismerte ') Berchtold, Die Bulle Unam sanctam, 15. 1