Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)

Előszó

Előszó. Jelen tanulmány egy kis incidensnek köszöni létrejövetelét. 1912. december havában Kassán ifj. Inczinger Ferenc röpirata jelent meg „A bártfai protestantizmus és a kultura a múltban" cimen, mely csak a mult évben jutott kezembe. Az eperjesi kollégiumot, melynek tanára vagyok, sokkal régibb és bensőbb kapcsolatok fiizik össze a bártfai kultura múltjával, hogysem e felett a különben jelentősnek éppenséggel nem mondható füzetecske felett napirendre tudtam volna térni. Viszont azonban nem követhettem szerzőt a pamfletszerü tárgyalás mezejére. Ehelyett igyekeztem a szóban levő kort és várost történeti megvilágításba helyezni és az évszázados európai fejlődésbe beilleszteni Mert abban a kultúrközösségben, melyet a középkor teremtett, nem lehet egy város, egy egyház eseményeit, problémáit a többitől izoláltan megfejteni és feltárni. Ugyanazok az eszmék és törekvések, melyek az egyeseket mozgatták, lassanként az egész közösséget áthatották, viszont azonban az egyetemes okok többékevésbé hasonló okozatokat szüitek mindenütt. Másrészt azzal a régebbi szemponttal is felhagytam, melyet Inczinger is követ, mintha a reformáció csak egyes emberek nézeteinek és véleményeinek kérdése lett volna. Az nem egyszerre keletkezett, annak csirái már a középkor kulturális és gazdasági fejlődésében is fellelhetők. Egy angol sociologus szerint szakitanunk kell azoknak a felfogásával, akik a történelmet ugy tekintik, mintha az szétfolyó testű szellemek tánca lett volna felhőkből álló talajon (a ghost-dance on a floor of clouds), mintha a mult eseményeit nem épp oly emberek csinálták volna épp oly erényekkel, hibákkal, egyéni és társas szükség-