Obál Béla: Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914)
I. Az egyházi és világi hatalom közötti harc okai és első kitörései
flz egyház és a uárosot? a reformáció előtt 15 lehetett nyerni, nagyobb pert csak a szentszéknél letárgyalni, még az ereklyéket is Rómában kellett „hitelesíttetni". 1) Azonban már e visszás állapotok kezdetétől akadtak a pápa környezetében is emberek, akik a reformokat sürgették. A viennei zsinaton 1311-ben Lemaire angersi püspök és mások reformjavaslatot terjesztenek elő, amelyben legalább a legégetőbb bajokat akarják orvosolni. Lemaire szerint pl. az excommunicatiot nem szabadna elhamarkodva, alapos ok nélkül kimondani, mert különben elveszti minden erejét és hatását. Az egyházi bíráskodást az archidiakonok és az érsekek ne bízzák arra alkalmatlan, tanulatlan, protekciós emberekre, akik ügyetlenségeket követnek el s azután hatalmukkal visszaélnek Általában nem szabadna érdemetlen embereket felavatni, mert a nép sok helyütt már is jobban gyűlöli a papjait, mint akár a zsidókat. Egy személy nem viselhet három, sőt öt egyházi állást és 10—12 egyházi javadalmat, miután az illető aztán olcsó, de tudatlan helyettesekkel, vikáriusokkal tölti be az illető állásokat, amiből rengeteg sok baj és visszaélés származik. Továbbá az expectanciákat mielőbb meg kell szüntetni vagyis a javadalmakat ne adományozza el a pápa előre, a régi javadalmas életében, mert megtörténik, hogy az uj javadalmasok nem győzik bevárni a régiek természetes halálát. 2) Azonban mi lett a sorsuk az ilyen reformereknek ? Börtön, sőt gyekran a halál. Lemaire püspököt V. Kelemen csak becsukatta és fogva tartotta. De midőn VI. Orbán pápa alatt a bibornokok összeesküdtek, hogy az egyház kétségbeejtő állapotán segítsenek és a pápa mellé tanácsosokat adjanak, vakmerőségükért halállal lakoltak. Öt kardinális lelte ily mószörnyü végét. Némelyek szerint zsákba varrva a tengerbe fojtották, mások szerint elevenen eltemették őket. 3) Enyhítő körülményül hozzák fel VI. Orbán számára, !) Az 1279-iki budai zsinat 27. pontja szerint csak azok az ereklyék érvényesek, melyeket a pápa a maga tekintélyével approbál. Péterfy, 1. 113. 2) Ezt az utóbbi határozatot különben már a 3. laterani zsinat is kimondta, 1179-ben. J. Haller, Papsttum u. Kirchenreform, t. 56. 3) Áldássy Α., A nyugati nagy egyházszakadás tört., 472. 485.
