Sólyom Jenő: Az Ágostai Hitvallás magyar fordításai (Budapest, 1930)

6 tői, a Variata fordításának semmiképen sem mondható. A legjobb bizonyíték erre a tizedik cikk: „Az Ur Vaczorájárol azt tanéttyac, hogy az Christusnac teste, és vére valoságossan, jelen vannac és osztogatatnac az Ur Vacsorájával élőknek, és nem javallvác azokat, kic külömben tanétnac". Tehát valószínűleg egy olyan szöveget használt Samarjai, mely az ágostai vallástételt követő években megjelent számtalan kiadás valamelyiké lehet. Hiszen akkor a hivatalosnak tekintett kiadások is változtattak, a lényeget meg nem másítva, az eredeti szövegen. *) Samarjai őszinte, vagy talán büszkélkedő megjegyzése mindenesetre feltétlenül akadály volt abban, hogy az Ágostai Hitvallás hívei ezt a fordítást örömmel fogadják és használják. Ez azért is igen sajnálatos lehetett, mert Samarjai a Praefatio kivételével az egész hitvallást lefordította. 2. A következő fordítás szoros kapcsolatban áll az előzővel. Lethenyci István (1590 előtt — 1653 után)

2) „csepregi praedicator és senior" 1633-ban Csepregben ilyen címmel adott ki egy könyvet: ,,Αζ Calvinistac Magyar Harmoniaianac, Az Az: Az Augustana Es Helvetica Confessioc Articulussinac, Samarjai János, Calvinista Praedicator, Es Superintendens által lett öszve- hasomlétásánac meg-hamisétása".

3) Ahogyan Samarjai Pareus Dávid heidelbergi professzor hű tanítványának bizonyult munkájában, úgy mutatkozik itt Lethenyei is professzora, Hutter Leonhard wittenbergi theologus buzgó követőjének. 4) Visszautasítja a közeledés kísérletét és hevesen támadja a kálvinistákat. Minket most csak az Ágostai Hitvallás fordítása érdekelvén, elég az előszónak arra vonatkozó részletét figyelembe vennünk: „Mivel ez ideig az igaz és meg nem változtatot Augustana Confessionac Articulusi a' mi Féleinktül (az én emlékezetemre) Magyarnyelvre fordíttatván és ki-nyomtattatván nem vóltanac: lm azért azokat az Articulusokat (a' mellvekben nékünk a' Calvinistáckal villongó viszszálkodásinc vannac) te kedvedért, kegyes Olvasó, Magyar nyelvre fordítottam, és nyomásban világosságra bocsátottam a' Magyar Calvinistác Harmóniájára való feleletemmel egyetemben, a' mi böcsiiletes és szent Consistoriumunknac egyező végezésébül és hagyásából, e' végre; hogy nyilván és valóságossan meg-tud') Th. Kolde, Historische Einleitung in die Symbolischen Bücher der evangelisch-lutherischen Kirche. 3. A. Gütersloh 1913. XXI. skk. !) Bothár Dániel, Lethenyei István, Pozsony 1912. Payr Sándor, A dunántúli evangelikus egyházkerület története. I. kt. Sopron 1924. passim. ') R. Μ. Κ. I. 626. *) Pareus: Allgemeine Deutsche Biographie 25, 167. Hutler: AD Β 13, 476.