Sólyom Jenő: Az Ágostai Hitvallás magyar fordításai (Budapest, 1930)
11 A szövegen meglátszik, hogy a fordító felhasználta az 169'2-es, illetőleg 1740-es kiadásokat, 1) nyelve mégis a saját koráé. Ez a változás azonban nem látszik kedvezőnek, mert a kifejezései nehézkesebbek, mondatai idegenebb hangzásúak, mint az eddigi fordításokéi. Mindenesetre hiányzik belőle a 17. századbeli fordítások zamatos és eredeti kifejezésű magyarsága. 6. A következő fordítás már a ma is használatban levő: Paulik Jánosé. A Magyar Luther-Társaság adta ki több ízben. Az első kiadása 1896-ban jelent meg Budapesten. Megjelenésére Luther halálának negyedfélszázados évfordulója adott külső alkalmat. A fordító azonban más ösztönzésnek is engedett. „Magyar protestáns közönségünk az evangélikus egyház e fő vallási iratát — a mely nevet is adott neki —- nem igen olvashatja . . . Pedig mennyire szükséges azt mindenkinek hozzáférhetővé tenni, hogy a protestáns ember saját irataiból ismerje meg egyháza tanait s magából a forrásból erősítse hitét s protestáns érzületét!" A Hitvallás fordítását terjedelmes Bevezetés előzi meg; szól I. az ágostai hitvallást megelőző eseményekről. II. az ágostai hitvallás keletkezésének történetéről s III. az ágostai hitvallás elvein nyugvó protestantizmus hatásairól. Az utóbbi részben Paulik főleg a protestáns népek szellemi, erkölcsi s anyagi fejlődéséről és gyarapodásáról értekezik, ami nyilván összefügg az előszóban kifejeződő óhajtással, hogy t. i. az Ágostai Hitvallás a „protestáns érzület" erősítésére szolgáljon. A cikkekhez jegyzetek is járulnak, ezek azonban inkább csak történelmi s nem tárgyi magyarázatot nyújtanak. A közszükségletet és a könyv szíves fogadtatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy négy év múlva, 1900-ban már a második kiadás vált szükségessé. A művet ebben már hat kép is gazdagította. A Bevezetés is, a fordítás is átdolgozáson ment keresztül. „Az első kiadás szövegét a latin szöveggel újra összevetettem, 2) — írja Paulik az előszóban —, s úgy hiszem, hogy ezen új kiadásban itt-ott az eredeti') Kitűnik ez a 24. cikk előtt álló megjegyzés azonosságából is. 2) Bruckner Győző szerint Paulik helytelenül járt el, mikor a fordításnál nem a német, hanem a latin szöveget vette alapul. Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyszázados évfordulója ünnepére. 1930. 23. Ez az ítélet az eddigi összes fordítókat is sújthatná. Bruckner véleménye azonban csak akkor volna helytálló, ha az Ágostai Hitvallást csupán mint történelmi emléket tekintenök. nem pedig mint szimbolikus iratunkat. Az evangélikus rendszeres theologia mindmáig a latin szöveget használta, — a németet csak figyelembe vette ahhoz. Es hazai egyházunk hagyományosan mindenkor a latin szöveget alkalmazta a tanítás szabályozójául.
