Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)
Β) A szlovenszkói evang. liturgia 1540–1936
Tánc és zene mint botrányos dolgok a temetőkben és parochiák közelében semmikép se engedtessenek meg. 9 9) A pesti zsinat 23. kánona kimondja, hogy helvét hitvallású jegyeseket, kik a lelkész parochiájában élnek és hirdettetni, valamint esküdni ott kívánnak, eskessen meg, viszont ezt tegye a református lelkész. Iu 0) A két utóbbi zsinat rendelkezései között legfeljebb az esketési beszéd és az eskü elrendelése a liturgiái elem. 2. Az avatások. A sárosi artikulusok (1540) XXIII. pontja az avatásokról ezt mondja: Az új asszonyok és egyházkelők avatása ne legyen babonás, hanem kegyes és illő. Az új asszonyt inteni kell, legyen istenfélő, szorgalmas családanya; közös imát mondjanak, hogy Isten az új házasokat áldja meg. Az egyházkelőt szintén inteni kell, adjon hálát, hogy Isten megtartotta a szülés alatt s gyermekkel áldotta meg. Intsék, hogy gyermekét Isten félelmében nevelje, végül nyilvános könyörgést mondjanak, hogy Isten igazgassa és oltalmazza a szülőket. 10 1) A VII bányaváros 1580. évi körmöci zsinata „De introductione" címen így rendelkezik: Ezentúl a keresztség, az új asszony és az egyházkelő asszony avatása ne a templom és a csarnok előtt, amint eddig történt, hanem a templomban menjen végbe, mintha az új asszony és a gyermekágyas nem volna méltó arra, hogy a templomba bemehessen, csak ha előbb bizonyos imádság és arra előírt szavakkal alkalmasnak mondották ki. Mivel hivatásukat teljesítik, és állapotukban megmaradnak, Isten előtt éppen olyan kedvesek, mint mások és a pap bevezetése nélkül is képesítve vannak arra, hogy a templomba bemenjenek, az imádságot pedig a templomban több áhítattal lehet felettük elmondani. 10 2) 3. A temetés. Az V. szab. kir. város 1546. évi eperjesi zsinatának 11. cikke a temetésekre nézve kimondja, hogy a halottak temetése tisztességes pompával és kegyes énekkel, végül rövid, a feltámadásról szóló intelemmel végezendő. 10 3) A trencséni 1580. évi zsinat XXIII. fejezete a temetésről így intézkedik : a halottak teste, kivált a kegyeseké a jövendő feltámadás okából tisztességesen eltemetendő. Ahol iskolamesterek vannak, a lelkész az iskolásokkal menjen a temetésre és valamit énekeljenek a ház előtt a halott köznyelvén, még pedig vigasztalásul, tanításúl és épülésül a körülállóknak, vagy a halott ") Zsilinsky i. m. 70. 1. 10 2> Ribini i. m. I. 524. 1. 1 0°) Szeberényi i. ra. 241. I. 10 3) Ribini i. m. I. 67—70 1. l0 1) Wächter i. m. 7—9. 1. 33
