Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)
Β) A szlovenszkói evang. liturgia 1540–1936
a szerzési igék recitálása által megszentelve és a chorus válaszának hozzájárulásával szolgáltassék ki a gyónónak. Megtartassák azonban nemcsak a nyilvános és általános gyónás és nemcsak az az egyenlőség, mely az Agendában foglaltatik, a bűnök beismerése és fájlalása, az élet megjobbítása és a Krisztusban való hit kérdésében, hanem amennyire a nép sokasága megengedi, az egyenkinti gyónás is behozassák az Ágostai Hitvallás értelmében, leginkább azokra való tekintetből, akik vagy először járulnak az Úr asztalához, vagy mint együgyű és tanulatlan emberek a szent úrvacsorához nem látszanak eléggé előkészülve. Azután a kézrátétel által történt feloldás idején, a térdeplőknek adassék a személyenkinti feloldás és az Űr szent vacsorája a pásztor kezéből. Szabad lesz azonban ott, ahol több lelkész van, egyazon időben többeknek szolgáltatni ki. Mindazonáltal önmagoknak a lelkészek, (mivel nem oldhatják fel magokat) nem szolgáltatják ki az úrvacsorát. Az úrvacsora alkalmával tartatni szokott oífertorium ezután is szabad lesz, de annak mindjárt közvetlenül a feloldás után kell megtörténnie, mely a kézrátétel által történik, nehogy valaki úrvacsora elfogadásakor legyen kénytelen pénzt keresni az offertoriumra, vagy pediglen lelke a szent áhítattól elvonassék. Sőt a nép kitanítandó lesz arra, hogy nem szégyen, annál kevésbbé bűn, ha valaki mint szegény elmulaszija az offertoriumot. És minthogy az Úr szent vacsorájának elemeit a beszentclés után semmiképen sem kell profanáim, a lelkészek ügyeljenek arra, hogy bizonyosságot szervezvén magoknak a gyónók számáról (mit a feloldozás és offertorium szedés közben az egyházfi megfigyelhet), csak annyi szenteltessék be, amennyit a gyónók száma kiván. Ez alkalommal eltöröltetik az eperjesi visszaélés, mely szerint a szent communio szigorúan csak a parochialis templomhoz köttetett, sőt a communio szabadsága bármely nyelvű templomnak szabadon hagyassék. 9 1) A pesti zsinat 19. kánona szerint a lelkész akár a saját híveit, akár idegeneket és utasokat saját felelősségére ne utasítson el az úrvacsorától, hanem ha valakiket méltatlanoknak tart, azokat az esperességnek jelentse és annak ítéletéhez alkalmazkodjék. A 20. kánon tiltja, hogy a lelkész akár egészségesre, akár betegre annak akarata ellenére az úrvacsora vételét erőszakolja, de az azt megvetők visszahívására más derék emberek munkáját is használja fel. A 21. kánon kívánja, hogy a konfirmandusokat meghatározott időben a keresztyén tanításban szorgalmasan oktassa és csak ha a liturgiában meghatározott formula , szerint megvizsgálta és (hitökben) megerősítette, bocsássa az Úr szent vacsorájához. A 22. kánon lelkére köti a lelkésznek, hogy ragályos betegeknek és kárhoztatott bűnösöknek külön szolgáltassa ki az úrvacsorát. 9 2) »') Zsilinszky i. m. 66—67 1. ® 2) Szeberényi i. m. 240—241. 1. 30
