Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)
Β) A szlovenszkói evang. liturgia 1540–1936
cikke ezenkívül az úrvacsorai kenyér minőségét is meghatározza : legyen kovásztalan, nem közönséges, se kettős. 8 5) Az úrvacsorához való előkészülésről a trencséni 1580. évi zsinat III., annak élvezéséről, a XI. capituluma szól. Az első szerint a lelkészek tanítsák ki az úrvacsorázókat a szentség méltó, vagy méltatlan élvezéséről, az úrvacsoráról: mit nyernek a láthatókban, az elemekben ? T. i. Krisztus Urunk valódi testét és vérét. Szintúgy, mi a haszna és célja a szentségnek ? Kérdezzék ki, tudják-e az Ür imáját és az aposti hitvallást, Isten tíz parancsolatját ; tudják-e emlékezetből elmondani a szerzési igéket, hiszik e, hogy valódi testet és vért élveznek, nemcsak lelkileg ami csak a kegyeseket illeti, de szájjal is, vagy lényegileg ítéletre, amint a boldog Pál bizonyítja ? Szintúgy hiszik-e, hogy Isten fia értük szenvedett, meghalt stb. és vájjon igérik-e, hogy életüket meg akarják javítani ? A feloldozás formáját az Agendából kell kikeresni. A második parancsolja, hogy a prédikáció után elő kell készíteni a szokásos és használt szertartással a kenyeret és a bort a megáldáshoz, de vizet nem kell a borhoz,keverni. A kenyér és bor előkészítése után praefatiot, vagy az Űr imáját kell elmondani köznyelven. Ezután ugyanazon a nyelven az oltár felé fordúlva kell a szerzési igéket énekelni, felmutatásnak nem kell lenni, mert botránkozás oka lehet és ebben a tekintetben nem akarnak a megreformált egyházaktól véleményben eltérni. Midőn minden egyébben meg van a kölcsönös egyetértés, ne adassék ok szakadásra és ne eltérő szertartás miatt. Az együgyűek ne botránkoztassanak meg, ne is adassék nekik alkalom olyan taglejtésre azzal a látszattal is, mintha kísértenék, mit vélnek elegendőnek, ha látják is, mikor évenkint alig egyszer élvezik, de akarják, hogy a rendelés igéit tisztelettel hallgassák és állva, vagy térdet hajtva járuljanak az úrvacsorához. A megáldás után a Sanctus stb. éneklendő. Azután történjék a lelkész élvezése a néppel. Azalatt énekeljék, vagy mondják az Agnus Dei-t, amint az Agendában található. Végül hálaadás mondandó a szokásos áldással Num. 6. szerint. Az Űr áldjon meg és őrizzen meg titeket. Világosítsa meg az ő orcáját rajtatok és könyörüljön rajtatok. Fordítsa az Úr az ő orcáját ti reátok és adjon nektek békességet stb. 8 6) Az úrvacsora élvezésének sorrendjéről a VII. bányaváros 1577. évi zsinatának VII. és 1580. éveinek II. cikke úgy szól, hogy előbb a férfiak a fiaikkal, azután a hajadonok és asszonyok járuljanak az oltárhoz. A lelkészek ügyeljenek a communicansok számára, hogy az ostyával és kehellyel tudjanak igazodni és azokért közbe imát mondjanak. Az úrvacsorázók pedig várják be a hálaadást és az áldást. Az 1580. évi II. cikk hang· "•) Egyhtört- adattárll. évf. 16 1. Bart- I. Mikulik i. m. 30, 70. 1. holomaides i. m. 211. 1. Egyhtört. adattár VII, 111. 1. Sörös i. m. 311, 8 6) Egyhtört. adattár VII. 26, 28 1, 28
