Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)
Β) A szlovenszkói evang. liturgia 1540–1936
milyen lehetett a főistentisztelet énekes része. Amint az énekeskönyv címe egyébként mutatja, ez nem teljes istentiszteleti anyag, hanem csak az, amit „neben den gemeinen Liedern und Cantu figurali" használtak. A XVII. század második felében egyházunk olyan nehéz helyzetbe került, hogy zsinatot alig tarthatott Szlovénokon, mindössze kisebb helyi érdekű tanácskozásokról, összejövetelekről lehet szó, melyeket ugyan zsinatoknak mondottak, de amelyeken a főistentisztelet dolgát alig tárgyalták. Ilyenek voltak az V szab. kir. városban és a gömöri esperességben ; II. Rákóczi Ferenc felkelésének kellett elkövetkezni, hogy a szlovenszkói evangélikusok összegyűlhessenek s egyházunk zilált ügyeit, köztük az istentiszteletét is, rendezni próbálják. A rózsahegyi zsinat 1707-ben a főisztentistelet menetének részletes kidolgozását a püspökökre bízta, a püspöki kar javaslatára pedig általánosságban a következő rendet fogadta el: Harmadik harangozás után kezdődik az istentisztelet a Nejsvetej§í-vel, azaz Isten Lelkének segítségül hívásával, mialatt a hívek a padokban állanak és a lelkész az oltárnál térdel. Ez a bevezetés egész éven át megtartandó. Azután a lelkész egyháza nyelvén énekelve mondja: Az Úr legyen tiveletek! Utána énekelve mondja az imát, olvassa az epistolát és az evangéliumot. A Credo éneklését minden alkalomra kötelezővé tette, a beszéd idejét legfeljebb egy órára szabta s elrendelte, hogy utána az egyetemes bitvallást kell olvasni, kivéve, ha egyesekről szólt a beszéd. A hirdetéseket a hitvallás előtt, de a beszéd után kell eszközölni. Azután a lelkész az oltár előtt a chorus hálaadó éneke után recitálja az imát és megáldja a népet a keresztjel alkalmazásával Az itt általánosságban felsoroltak részletezésével az Agendát készítendő püspököket bízta meg a zsinat. 4 0) A rózsahegyi zsinat végzéseinek VIII. pontjában a vasárnapi és ünnepi főistentiszteletről így határozott: „A vasárnapi és ünnepnapi szertartások körül behozandó az egyforma reggeli háromszori harangozás, ahol egy a vallás és a nemzetiség. Eltörlendő a templomban nappal a gyertyák meggyújtása, az epistolának, imának és evangéliumnak oltár előtt való éneklése, ehelyett csak értelmesen olvastassanak. Eltörlendők továbbá a chorusbeli latin nyelvű intonációk és éneklések, eltöriendők a zenei túlzások, jelesül azok a versenyek és mutéták, melyeknek helyébe ájtatos és elég kegyes, a Tranosciusban, zsoltárokban és minden nemzetiségnek nyomtatott énekeskönyveiben világosan foglalt és nem majd ez, majd az által bevett énekek énekeltessenek, mindazáltal alkalmaztassák a templomi zeneeszköz... Eltörlendő továbbá a néhol megtartott azon járkálás az oltártól az ülésig, vagy a sekrestyéig és onnét az oltárig és a lelkész egész az evangélium olvasásáig maradjon az oltár előtt, ezeknek elvégezése után, ha akarja, foglaljon helyet 4 0) Zsilinszky í. m. 53 1. 13
