Frenyó Lajos: Adalékok a szlovenszkói evangélikusok liturgiájának történetéhez (Rozsnyó, 1937)
Β) A szlovenszkói evang. liturgia 1540–1936
akár a sekrestyében, akár a székben és pihenjen, míg a szószékre megy. Eltörlendő az a harangozás is, mely néhol az evangélium olvasása előtt és a beszéd befejezése után szokásban volt, eltörlendők a némely helyen megtartott egynél több szószékek, nemkülönben a némely helyen bevett kath. papi ornátus (ornátus ponlificii) s kevésbbé szükségesek is, ha híveinknek tetszeni fog, az oltárok és képek, de mindezek csak a nép sérelme és botránkozás nélkül történjenek. Ellenkezőleg azonban megtartassanak vasárnapokon és ünnepnapokon a következők : A lelkész harmadszori harangozásra a templomba megy, a papi jelleget nem viselőktől való megkülönböztetésül azonnal vegye fel az albát és menjen az oltár elé, fövegét és botját nem az oltárnál, hanem valahol másutt letevén, térdelve, (ha ugy tetszik), kezdje énekelni a Szentlélek segedelmül hívását, vagy pediglen a chorus által megkezdett éneket a chorussal együtt énekelje, ezt elvégezve, keljen fel és álljon az oltár előtt addig, míg a Szentlélek segítségül hívása után énekeltetni szokott ének befejeztetik. A Szentlélek segítségül hívása körül kijelentetik, hogy a nép is letérdelve, vagy állva rója le az Isten iránt tartozó ezen kötelességét. Következni szokott: Dicsőség a magasságban. Ezt az éneket azonban, bármely nyelven énekeltessék is, kezdje meg az Isten igéjének a hirdetője és folytassa a chorus. Ezután a pap az egyházában dívó nyelven énekelje: Az Úr legyen tiveletek és chorus hasonlóképen válaszoljon neki, de elhagyva a hosszas viszonválaszokat és végre az oltár előtti imát térdelve, az epistola és evangélium felolvasását pedig állva végezze, a Credo a chorus által kezdessék és énekeltessék. Ezen oltár előtti szertartásokra nézve azonban, minthogy azokat eddig a magyarok néhol elhagyták, a magyar lelkészek világosítsák fel a népet, hogy mindezek adiaphorák és szabad cselekmények és azokat botrány nélkül a szertartások egyformasága végett behozni igyekezzenek. A Credo befejezése után a pap felmegy a szószékre, akkor magán tartva az albát, rövid fohászt bocsáson elő, kerülje a hosszú bevezetést, (csak ünnepélyes napokon szőhető bele egy rövid ének\ világos szóval imádkozzék és olvassa fel az evangéliumot, melynek magyarázatát nem szertelen hosszú beszédben Istennel — folytassa, kerülve a meséket és profán történeteket s hosszú latin körmondatokat. Ezeknek végeztével, ha valami hirdetni valója van, azt az unalmas ismétlések elhagyásával tegye meg, csak arra ügyeljen, hogy e szent helyről semmi profán és magánügy haraggal, vagy fenyegetőzésekkel ne hirdettessék. Azután mondassék az ima az egyetemes hitvallással és absolutioval, mely az úrvacsorán kívül is elfogadandó s ne legyen hosszú elszámlálása annak, ami a beszédben foglaltatott, hogy az idő haszontalanul ne fecséreltessék. Mindezek a szószéken végeztessenek az áldással kis keresztjellel. Ezeknek végeztével kezdessék a choruson hálaadó ének s egy vagy két versének eléneklése után a pásztor az oltár előtt recitálja a hálaadó 1 4
