Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
11. Az igehirdetés
mély impulzusok árán születhetik meg; s olyan céJokra kötelezheti el az ifjúságot, amelyek tulmerészeknek látszanak, de ne felejtsük el, hogy az ideálok merészsége soha nem maradhat az ifjúság előtt hatástalan. A küzdelem egyik specialitására pedig, mint protestánsokat készítjük elő: mint protestálókat. Az erkölcsi világrend harcosaivá lehet őket avatni, a vallási tisztaság s minden jó szándékú mozgalom megértő lelkeit lehet belőlük kinevelni, olyanokat, okik látták ós elhitték a protestánstálás tényének nagyszerű, diadalait, de alkalmat is kell nékik arra, hogy a maguk munkája és hite nyomán megtapasztalják a prötestálás lelkiségének örömeit. Az ideálokban és örömökben szegény kor gyermekei igy az igehirdetés anyagában ugy merülhetnek el, hogy számukra a régmúlt századok értékes eszmeáramlatát ujitjuk meg. Ma ezer veszély leselkedik az ifjúságra s immúnissá épen ugy lehet tenirii, ha ad! az egyház az igehirdetés, szolgálatával olyan, a "könnyent hevülő ifjúi léleknek szimpatikus foglalkozást, mely énjét hamar megkapja és kitölti. Nem szabad magára hagyni többé az ifjúságot. Az állandóan az igehirdetés hangulatában élő lelkész, mikor az írás anyagában kutiat, állandóan lássa maga előtt diákjait is is íéljie ájt azt a boldogságot, amely őt elfogja tölteni már akkor, amikor újból és újból talál az ifjúságot fellelkasáüő anyagot, amelyről biztosan tudja, hogy az foglalkoztatni fogja azt az ifjúságot és hálás lesz a neki adott ujabb felfedezésekért. Mintha csak e világ erkölcsének követelései volnának ezek az eddig megadott irányelvek s jezek alapján az igehirdető munkája hasonlónak látszik olyan nemes lelkű pedagógusok munkájához, akik éjgnek az ifjúság megmíentéséért. Pedig az ifjúsági istentisztelet igehirdetésének nem legfőbb célja a moralizálás 14 1, erről a felnőtt közönség sem szívesen hallgatja az igehirdetést különösen olyan esetekben, amikor dörgedelmesség van benne túlsúlyban. Eddig is hangsúlyoztuk azt, hogy ezek az ifjúság számára fontos etikai elvek magukban semmiképen sem jelenhetnek meg s csak az Ige megalapozásával, vezetésével és kíséretével hatr.ak, Teljes jelentőségében kell tehát hangsúlyozni azt, hogy mindezekét a kérdéseket, mint magát az egész ifjúsági istentiszteletet hassa át az a kibeszélhetetlen igazság: az ifjúság kegyelemre szorul. Az egyénnek adott szabadságok és lehetőségek dacára kegyelemre szorul az ifjúság abban a bizdnyos értelemben, hogy az kezdője, megtartója és befejezője az élelmeik. Ezt a dogmatikailag könnyen érzékeltethető fogalmat kell az igehirdetés keretében theocenfrikus, máskor meg kristocentrikus 'beállításban ugy megszólaltatni, hogy annak egészen személyes éle legyen s találóan vonatkozzék a hallgatóságra. A gyóntatószék nélkül működő és élő protestántizmus lelkészei épen szószéki szolgálatukban találnak alkalmat arra, hogy megtapasztalt, de nem egyes személyekre célzó példák és esetek kapcsán ugy vigyék a kegyelem tényét a sziemélyekbe, hogy annak megbecsülése elmaradhatatlan legyen. Ha a modern theologia azon követelése, hogy a bűnös szót minél kevesebbet használja az igehirdetés, meggondolás nélkül is helyet kapott az ifjúsági istentiszteleten, mert mindenki ártatlannak és bűnös gondolatok nélkül élőnek látja az ifjúságot, szakitarii kell ezzel a helytelen gyakorlattal s rá kell mutatni többszörösen arra, hogy a bűnökben élő ifjúságnak a világ sokkal nagyobb bűnei milyen csapdákat állítanak s> oda ke\l mutatni a csábításokkal szemben az egyházra, nem mint üdvjinitézményre, hanem, minit a kegyelem hirdetőjére. Az igehirdetés szolgálatának ez az igazi altruizmusa lehetetlen, hogy ne legyen meggyőző, amikor határozottan bebizonyítja az ifjúságnak: azért állsz Isten szent színe előtt s azért hallgathatod igéjét, hogy a kegyelemre vágyódj, mint a bűnök világában élő ifjú Nem betegeket, nem megtérteiket, nam farizeusókat, nem hazugokat kell 44
