Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
11. Az igehirdetés
igék bizonyos észrevehető sokoldalúságban jelentkeznek az ifjúság előtt, másodszor pedig abban, hogy b történetek illusztratív szerepe természetszerűleg és helyeselhetően csökkeni fog az ifjúsági istentisztelet igehirdetésébön s a mondatok gondolatok, keresztyén igazságok illusztrációjaként elsősorban a textus igéit kell használni. Teljesen textusszerüvé kell tenni igehirdetést, de tanitó szándékkai a lehető legnagyobb bőséggel kell használni Igeillusztrációkat. Ez nem azt jelenti, hogy minden harmadik mondatban legyen egy Ige, hanem jelentse azt, hogy amennyire tartózkodik ettől a mai igehirdetés, annyira hoazá kell szoktatni ahhoz az ifjúságot, az ifjúság ezen szükséglete pedig szoktassa erre a lelkészeket. Természetesen helytelen a közismert és szépnek tetsző, vagy hatásosnak látszó igéket unos-untalan használni, hanem· törekedni kell a hasznos s pedagógiai sokoldalúságra és a leghűségesebb precizitásra. Mert ismerjük be, hogy az utóbbi tekintetben ma vasárnaponként hibákat követnek el a lelkészeik. Annak sem örülhetünk, ha a felnőttek gyülekezete tul teszi magát az írás tudatlanságon? de az ifjúság evangéliumi nevelése érdekében elengedhetetlenül szükséges a teljes precizitás. Ezt a kérdést ndhézzé teszá az, hogy melyik Biblia-forditást fogadjuk el a gyakorlat céljából általánosnak? Marad-e az ifjúsági istentisztelet igehirdető szolgálat a megszokottnak kijelentett, de valójában nem ismert Károlyi-Biblia mellett, vagy használatba veszi a Dr. Masznyik Endre áltai fordított szöveget, amelyhez ugyan nehezen fogja hozzászoktatni a mai ifjúságot, vagy pedig nyelvi szépségei ós plasztikai tökéletessége miatt a Raffay fordítás mellett dönt? Ezt a kérdést nem lehet, mint elszigetelt jelenséget vizsgálni s komolyan is kell venni, hiszen lassan a magyar protestántizmus Biblia-olvasó közönsége idéz egymásnak szentírási helyeket, amelyekre a többféle használat miatt kölcsönösen nem ismernek majd rá. Bizonyos azonban, hogy egységesen kell dönteni egy meghatározott fordítás mellett s mi ugy véljük, hogy legjobb megoldás a Raffay fordítás gyakorlatba helyezése volna, mert annak a stílusa hasonlít legjobban ahhoz a nyelvhez, amit az ifjúság beszél és megért. Az eddigi megjegyzések kérdésünk előkészítő bevezetését teszik. Bár közülük több nem egyezik meg előző müvem elgondolásaival 13 5), viszont az itt következő részekben nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni olyan kérdésekben, melyekel ott részletesen) s a mai meggyőződése'mmel is egyezően előadtam. Vonatkozik ez az egyházi beszéd kidolgozására 13 6) s általában azokra az elméleti megállapításokra is, amiket a homiletika tárgykörének megírásánál elmondottam. 1 3') Azonban épen azért, merít az a vélemény alakulhatna ki, hogy az ifju'sági istentisztelet elgondolása szerint inkább krisztocentrikusan beállitottnak látszik, hangsúlyozni kell azt, hogy ezít nem lehet és nem szabad egyoldalúvá tenni, sőt inkábl az ifjúság lelkiségének és vágyakozásának mtegfelélően elegendő helyet kell juttatni az úgynevezett theocentrikus igehirdtetésnek is. Már azzal, hogy a perikópa-rendszerrel való szakítás módjára rámutattunk s a többszöri írásolvasásra és az Ószövetség bővebb használatára utaltunk, bizonyára érthetővé lett annak a követelésnek a hangsúlyozása, hogy ezt a lehető leggyakrabban mégis keli próbálni. Minthogy azonban a krisztocentrikus elgondolásoknak véleményünk szerint, nem szabad a mai ifjúság világnézetének figyelembevétele mellett Krisztus-misztikához vezetni 13 8), ugyanugy komolyan kell figyelni arra, hogy a theocentrikus beállítások jellege ne legyen tul ószövetségi ízű, más felől pedig ne befolyásolja tul erős mértékben a barthi theologia szelleme sem, amelyet kellő megalapozás és előkészítés nélkül nem tud megérteni és magáévá tenni az ifjúság. A főcél az írás megszerettetése és elfogadtatása. Ahogy az igehirdető lel41
