Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)

8. Az ifjúsági istentisztelet liturgikus formája

bari a iszószéki szolgálat az igehirdetés után megszakittatik egy közénekkel, ami kétségtelenül az egész istentisztelet élénkítését szolgálja. A mult és a jelen «ezt a képet matatja kérdésünkkel kapcsolatban. A helyzet ilyen ismerete alapján két kérdőjel marad. Az első ez: megtalálja-e a vasárnapi iskolai tanítás szellemében nevelt felserdült ifja itt azt, amire áhítozott β nem fog-e hiányozni az az elevenség, amelyet ezelőtt megtapasztalt s amelyben öröme tellett? A másik kérdés talán még fontosabb: az a német vagy tót ajkú ifjú, aki gyermekkori és otthoni gyülekezetében a liturgikus istenliszteletek teljes aktivitását élvezte, mit érez ebben az istentiszteletben, amely őt — meggyőződése szerint — erős hallgatásra kötelezi? Itt merül fel azután az örök probléma, amely nélkül beszélni és megindulni, a mi gyakorlati theologiai kérdéseinkben már nem lehet. Éhez még hozzájárul az a tapasztalat is, hogy az ifjúság lelke nem idegenkednék az istentisztelet liturgikus szépségeitől. Érezni kell minden felelős tényezőnek, hogy e kérdés eldöntése már nem tudományosság és egyéni meggyőződés kérdése csupán, hanem magyar egyetemes egyházi ügy, melynek határozatát s teendő intézkedéseit meg kell várni. Az egyetemes egyház liturgiái bizottsága állandóan felszínen tartja ezt a kérdést s az ig3o. évi egyetemes gyűlés bizottsága azt határozta, hogy ameny-nyiben az egyetemes egyházban ma szokásos, három tipusunak vett s lényegében egymástól elütő istentiszteletek valamelyikét állandósítani fogják, a gyar korlatban ezt legelsősorban az ifjúsági istentiszteleteknél kell megkezdeni. E' sorok irója, mint a liturgiái bizottság előadója, már tiszténél fogva senn teheti

1 meg azt, hogy ennek a bekövetkező döntésnek ellene mondjon s ezért csupán az ifjúságra hivatkozottan tehát néhány megjegyzést. Megállapítható az, hogy a magyar istentiszteleti formánál is van olyan, az ifjúságra való tekintettel közbeiktatott változtatás, amely az istentiszteletét élénkíti. Valószínűnek tartjuk az is, hogyha a teljes s énekes liturgikus istentiszteletek bevezetteitnek, egyházú η κ zsengéi, korai ifjúságukban megszokják, s egy évtized alatt a hazai evangélikus istentiszteletek külső formában teljesen meg fognak egyezni a külföldi egyházak istentiszteleteivel, ami az ökumenicitás ténye szempontjából nem lenne lebecsülendő nyereség. Ha ezt a nagy >missiót épen az ifjusiági istentiszteletek végeznék el, ez a tény s az ilyen felelősségteljes munka megindokolná az ifjúsági istentisztelet létjogosultságán felül annak teljes szükségszerűségét is. Amilyen örömmel konstatáljuk azt, hogy a református egyház új Agendájának megjelenésével egyidejűleg az általánosan kötelezővé tett egyönteltü istentiszteleti rend minden egyházi cselekményben nagyobb megrázkódtatás nélkül megvalósult, épen olyan optimizmussal látjuk' azt, hogy a Raffay Agenda általános, s reméljük gyors bevezetése a mi egyházunkban is elvégzi azt a szükséges munkát, amire az egység szempontjából szükségünk van. De ebben az esetben is az előtt a nagy kérdés lelőtt állunk, hogy istentiszteleteink liturgikusak legyenek-e, vagy nagyjából megegyezők maradjanak a ma használatos magyar istentiszteleti renddel? Mindkettő előnyével és hátrányával számolva, szükségesnek tartjuk a bekövetkező döntésre való tekintettel azokat a megjegyzéseket megtenni, meflyek kérdésünk keretébe tartoznak. A cél kizárólag az, hogy az ifjúság aktivitása az istentiszteletben fokoztassék. Ε végből különösen ajánlatos, hogy, az éneklésben bizonyos olyan változtatások eszközöltessenek, amelyek személy és nem ezerint is bekapcsolják azi ifjúságot a közös cselekménybe. Nagyon üdvös volna ezért a kezdő ének

1 második versszakát orgona kiséret nélkül énekelni. A főének páratlan énekverseit 24