Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
9. Az ima és az ének az ifjúsági istentiszteleten
csak.· a fiucsoport, a párosokat csak a leányok énekelnék. Állandó közönség esetén gyermek és ifjúsági kórusok szervezendők, ezek a szószéki szolgálat meg J szakított részében régi korálakot adnának elő a vasárnapok hangulatának megfelelően Az énekes ill. liturgikus istentiszteleti forma esetében éneklő csoportok alakítandók, melyek az éneklendő betétek gyors elsajátítása után az egész ifjúságot vezetnék a sikeres betaníttatásban, A keret ós a formák szempontjából be kell vezetni, hogy az oltár díszítése s virágokkal való ékesitése a leányifjuság kötelessége legyen. A fiu ifjufság egy részének kellene vállalni azt a tiszteletreméltó munkát, amit Amerikában az úgynevezett templomatyák végeznek: templom ajtójában várnák az ifjúság gyülekezetét, gondoskodnának a rendről, mindenkit szeretettel köszöntenének a templomba jövetelkor s mindenkit komolyan hívnának a legközelebbi alkalomra is. Ez a tisztség volna kiválóan alkalmas a presbiter nevelésre. Olyan közösség formáló tevékenységre lehetne igy szoktatni az ifjúságot öntevékenységek nyújtásával, amire bizonyára szívesen is vállalkoznának. Ezekhez lehetne kapcsolni azt a kora ifjúságtól bevezetendő gyakorlatot, hogy az ifjúság magát teljesen egynek érezvén, egymást ellen is őrizze a pontos megjelenésben, nem azzal a ma használatos gyakorlattal, hogy a helyszínén állapítsák meg az úgynevezett jó fiuk, hogy ki hiányzik, hanem azzal az uj gyakorlattal, hogy az; ifjúság az istentisztelet megkezdése előtt egymásért menjen a szülői házba s valósággal utcánként és szűkebb területeken lehetne megszervezni ezt a munkát ugy, hogy egymás kedvéért is és egymás építésére is járjanak a templomba. Ez a munka jól volna kiegészithető azzal a szociális szemponttal, hogy a középiskola IV. osztályában bekövetkező rostálás után elesettekre is gondot viseljenek társaik s igy az ipari és üzemi pályákra lépő mindkét nembeli ifjúság együtt maradna az istentiszteleten. Ε jószándéku, megértő, egymás hitéletét számontartó nemes ellenőrzés kialakíthatná társadalmi és műveltségi különbségek /lacára az ifjúság olyan istentiszteleti közösségét, amely inspirálóan hatna az istentiszteletet végző lelkészre is s az ifjúsági munkák életére is. 9. Az ima és az ének az ifjúsági istentiszteleten. Evangélikus áhítat irodalomról beszélnünk ma még nem lehet, legalább is abban az értelemben, hogy az hozzáférhető módon feltárt formában egyházi közkincs lenne. Az evangélikus imakönyvek, a múlté épugy, mint a jelené, majdnem tünedezőben vannak. Nem vigasztal az u körülméniy,· hogy az egyik igen kiváló theol. doktori értekezés szerzője 8 8) nagyon sok régi imádságunkat gyűjtötte össze. Imakönyveink között alig van olyan ,amelyik családról-családra szállott volna. Ezektől a tényekből azt a következtetést labet levonni, hogy az evangélikus egyház tagjai nem alkotnak imaközösséget családonként, s őseikhez hasonlítva általában nem élnek ima életet. Lehetne itt mentő körülményeket találni. Talán magyarázatul szolgál az, hogy a régi evangélikusok imaólete olyan körülményeken alapult, amelyek ma teljesen hiányoznak. De lehet az is, hogy az istentiszteletek kötött imádsága épugy nem érintette meg a gyülekezetek lelkét, amint hidegen hagyja nagy tömegében azoknak a közösségi embereknek szabad imádkozása, amelyben az egyéni bűnösségnek sok olyan subjektivizmusa nyilvánult meg, amivel a gyülekezet nem érez közösséget. De ugyanugy megfigyelhető az is, hogy akár a felnőtt, akár az ifjúsági istentiszteleten mindinkább ismeretlen lesz az a szép szokás, hogy a templomba jövő és hazatérő hívek imádkoznának Isten szent hajlékában. Bizonyára ezeket a hiányokat ismerte fel egyik ifjúsági egyesület, amikor egy amerikai szerző köny25
