Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)

8. Az ifjúsági istentisztelet liturgikus formája

közösen győződtek' meg az evangéliumi tisztaság áldásairól. Itt kapcsolódik 1 azután kérdésünkbe a gyakorlati theologiának ma leg­aktuálisabb kérdése, hogy a közös ifjúsági istentiszteletben mi legyen a do­mináns elem: a kultusz vagy az ige? Azt a harcot, mely az istentisztelet kér­désében e körül folyt, legutóbbi könyvemben vázlatosan ismertettem 8 5). Meg kell állapitanunk azt, hogy a liturgiái modern mozgalmak átcsaptak a peda­gógusok körébe is 8 6) s az elmúlt években voltak olyan törekvések, amelyek általában a gyermek és ifjúsági istentisztelet minél impozánsabb liturgikus kiépítésén fáradoztak. Ma azonban már azt látjuk, hogy a hömiletiikia ós litur­gika elsőbbségének meddő vitája nyugvó pontra ért s ami kérdésünkre nem gyakorolhat döntő befolyást. Mi nagyjából aláírjuk az itt következő felfogást:! „Kultus und Gottesdienst sind ursprünglich identische Begriffe, ursprünglich d. h. überall da wo in einem realistischen Varhältnis der Dinge Form und Inhalt noch ungeschieden erscheinen, wo die Begriffe von den Dingen, noch für die Dinge selber genommen werden, die Zeichen' für die Sachen sei ost. Ich möchte diesen Realizmus den primitiven, oder den religiösen Realismus nennen, im Unterschied von dem dogmatischen Realismus der katholischen Kirche." 8 7). Az ifjúsági istentisztelet kérdésének nem ezen a formai jelentőségű s kiélezett problémán lehet diadalra jutni, hanem azon a közszükségleten, hogy a legfontosabb lehetőségeket nyújtsa az egyházi rekreációra. Olyan kincsek és alkalmak rejlenek magában az istentiszteletben, amelyeknek teljes kipróbá,­lása elől nem térhet ki az egyház, különben abba a felelősségteljes íelkiiis­meretfurdalásba kerül: eddig mindent megtettem az ifjúság megmentése ér­dekében, csak arra nem gondoltam, hogy mit érhetnék el az ifjúsági istentisz­telet intenzivebb gyakorlásával és újjáépítésével. Ebben a kérdésben talán utolsó' lehetősége van annak, hogy az egyházé legyen az ifjúság. S. Az ifjúsági istentisztelet Itiurgikuj formája. Az ifjúsági istentisztelet liturgikus formája eleinte a teljesen leegyszerüp sitett magyar istentisztelet volt s mindössze igy történt: Közének, lelkészi funk­ció: bevezetőima, igehirdetés, ima, áldás és ismét közének. Különösen olyan helyeken volt ez szokásos, ahol nem állít az ifjúság rendelkezésére templom s a fungens lelkész e tul leegyszerűsített formában arra hivatkozhatott, hogy kényszerhelyzet kötelezte ilyen megoldásra. Bővült ez az ifjúsági istentiszteleti forma olyan helyeken, ahol az ifjúság csak templomban gyülekezhetett össze> A magyar nyelvű ifjúsági istentisz­teleteken ilyen helyen az első oltári funkcióval bővült. De már ebhemi az alak­ban sok kritikának is volt kitéve, mert ha a lelkész nem rövid percekre szabta ki liturgikus és igehirdetői munkáját, akkor vagy időzavarba jutott (mert a templomot már várta a felnőttek istentiszteleti közönsége), vagy pedig az ifjúság kezdett idegeskedni azon a bizonyos mértékig monoton és hosszura nyúlt lelkészi szereplésben, amelyben neki semmi szerepe nem vólt a köteles és ellenőrizhetetlen hallgató figyelésen kivül. Azt a lényeges szempontot akkor még nem fogadták el, hogy a rövidség magában véve nem hátrány s a rövidre szabott lelkészi funkción is lehet s van is ál­dás. Volt olyan ifjúsági istentiszteleti forma is, amely pl. a Deáktéri templom ma­gyar istentisztelet formájának hűséges lemásolása volt azzal a változtatással, hogy a lelkész által végzendő részek leegyszerüsittettek, de befejező oltári szolgálat ie volt. Ennek egy bővített kísérletét is látjuk ma a budapesti-fasori templomi 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom