Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom
A közgondolkodás szerint annyi pedig szent: rang s virtus hitványabb, mint hinár, ha vagyon nincs! 7 2 Ez nemcsak Augustus korában, hanem az egész 1. század folyamán így ment tovább. A helyzetet különösen az tette súlyossá, hogy a társa= dalmi rang is függött a vagyontól: szenátor és lovag csak bizonyos vagyoni cenzus alapján lehetett és maradhatott valaki. Plinius szerint ez tönkretett mindent, ami az életnek igazi értéket és emelkedettséget bizto= sít: „Mindenki magasabbra törekszik, egyik így, a másik úgy, de a vágya és törekvése mindenkit ugyanazon cél felé hajt, ti. a vagyon felé. Ezért egyébként kiváló férfiak is jobban tisztelik mások gonosz szenvedélyeit, mint a saját erényeiket 7 3." Az általános jólét Az 1. század 2. felétől fogva egyre nőtt a jólét és viszonylag nagy volt a száma a gazdagoknak. A Flaviusok és utódaik, különösen az Antoninu= sok uralma alatt emelkedett a római birodalom a jólét legmagasabb fokára. Ebben az időben talán nem voltak már olyan kiugró nagy vagyo= nok, mint Narcissusé és Pallasé. Ellenben, sokkal nagyobb számban vol= tak jelentős vagyonok, mint a császárság kezdetén. Gazdag, nagyvagyonú emberek most már nemcsak Rómában és Itáliában akadtak, hanem min= denfelé a provinciákban is. A legtöbb provinciából számos olyan emlék — jórészt feliratok — kerültek elő, amelyek nagyvagyonú polgárokról és azok különféle „jótékonysági" alapítványairól tanúskodnak. így pl. a lydiai Philadelphiában (ahova Jel. 3,7=13 levele szól!) két polgár közül az egyik nem részletezett adományokon túl különféle célokra (pl. „15 napi főzésre" — ami talán közétkeztetést jelent) összesen 65 000 dénárt, a másik pedig ugyancsak különféle célokra 627 000 dénárt adományozott. Az utóbbiból 610 000 dénár gabonavásárlásra ment. Egy másik pamphyliai városban egy család 310 000 dénárral tett alapítványt gyermeknevelésre stb. 7 4 Az ilyen nagyvagyonú jótevők a keleti provinciákban a Kr. u 1. század közepe óta mutathatók ki jelentősebb mértékben. Számuk a 2. század első felében éri el a csúcspontot 7 5. Az ilyen jótékonysági alapít= ványok súlyos megterhelést jelentettek a gazdagoknak, mert vagyonukat 7 2 V. ö. Duhn: Pompeji, eine hellenistische Stadt, 3. kiad., 1918, 102. lap. — Horatius, ep. I, 1,17. 52=55; sat. I, 1,61=64; H/ 5/7 =S (a Borzsák=Devecseri szer= kesztette „Quintus Horatius Flaccus összes versei", Budapest, 1961. c. kiadás fordításai szerint). 7 3 Plinius, nat. hist. XIV, 5. k. 7 4 Friedländer, id. h. II, 382. lap. 7 5 Kostovtzeff, id. h. I, 29S. lap. 94
