Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 1. fejezet. A római császárság
a birodalom kormányzása nyugodt mederben haladt. Bukásuk után azon= ban Néró féktelen önkényuralomba csapott át. Néró volt Augustus utódai közt az első, aki aktív külpolitikát folytatott. Ennek eredményeképpen 66=ban Tiridates, Armenia királya Rómába uta= zott, hogy bemutassa hódolatát Nérónak. Néró először Nápolyban fogadta Tiridatest, aki őt „úrnak" nevezte és térdreborult előtte. Amikor Néró Rómában ünnepélyes koronát nyújtott át Tiridatesnek, mint hódolt ural= kodónak, ez azt mondotta: „Uram, én Arsakes utóda, Vologaises és Pakoros királyok testvére, de a te szolgád vagyok. Hozzád jöttem, iste= nemhez, akit úgy imádok, mint Mithrast is. Az történik velem, amit te mérsz rám, mert te vagy számomra a sors és végzet 1 5." 64 júliusában nagy tűzvész pusztította el Rómát. A Tiberis balpartján 13 városrész közül három teljesen elpusztult, hat romokban hevert, csak három maradt meg épen. Néró a tűzvész kitörésekor Antiumban tartóz= kodott és a városba visszatérve először gyönyörködött a tűzvészben. Ez volt az oka annak, hogy sokan Nérót gyanúsították, mintha ő gyújttatta volna fel a várost nagyarányú építési terveinek megvalósítása érdekében. Ε gyanúsítás eloszlatása érdekében talán Poppaea Sabina császárnő irá= nyitotta Néró figyelmét a keresztyénekre, akikre így szakadt rá az első véres keresztyénüldözés 1 β. A hagyomány szerint ekkor szenvedett vértanúi halált Rómában Péter és Pál apostol. Néró idejében, 66=ban tört ki Palesztinában a véres zsidó háború, mely= nek során 70=ben Jeruzsálemet hosszú ostrom után a római légiók elfog= lalták és a templomot felégették. 3. Az alatt a kb. száz év alatt, amely Augustus egyeduralmának meg= alapításától Néró haláláig terjedt, fokozatosan épült ki a hatalmas biroda= lom szervezete. Az Augustus által lerakott alapokon utódai kiépítették a közigazgatást, amelyet jól nevelt, kötelességtudó hivatalnoksereg látott el. A közigazgatás egyik legfontosabb része a pénzügyi kormányzat volt. Az adókat ebben az időben már nem vállalkozók bérelték, hanem a köz= igazgatás kezelte. A császárok gondosan ellenőrizték a provinciák kor= mányzatát, főként az adó= és pénzkezelést. Ugyanakkor a császárok kezé= ben egyre hatalmasabb vagyon halmozódott fel, főként öröklés és vagyon= elkobzások következtében. A kormányzat belső ereje ennek alapján meg= nőtt és a császári magánvagyon, ill. magánpénztár és az állami vagyon és kincstár közt a különbség egyre inkább elmosódott. Az államigazgatás szempontjából különösen fontos volt a gondoskodás a közbiztonságról, valamint a közlekedésről. A tengereken a császári hajóhad vigyázott, hogy kalózok ne veszélyeztessék a hajózást. A száraz= földön is számos jó utat építettek. Ezeknek ugyan elsősorban katonai 1 5 Dio Cassius 63,1 kk. 1 6 V. ö. Stauffer: Christus und die Caesaren, 150. k. lpk. 63
