Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 1. fejezet. A római császárság

jelentőségük volt, de ugyanakkor biztosították a polgári közlekedést, lehe= tővé tették az utazásokat, az árúforgalmat és elősegítették a kereskedelem fellendülését. A jó közlekedés, a lakosság vándorlása jelentős mértékben hozzájárult a keleti vallások elterjedéséhez. Róma Augustus óta lett a birodalom méltó fővárosává és világvárossá. A köztársaság utolsó évtizedeiben — noha volt már több nagyobbszabású épülete is — még messze elmaradt olyan „világvárosok" mögött, mint amilyenek akkor Alexandria és Antiodhia voltak. Cicero alkalmilag panasz= kodik is, hogy milyen szegényesek Róma épületei. A fórumok kiépítését már Caesar megkezdte, de csak Augustus emelte nagyarányú építkezései* vei a város külsejét, ö építtette a Forum Augustit: itt állott Augustus fogadalmi temploma, Mars Ultor temploma, mellette a fórum díszét szá= mos szobor és egyéb itt felállított műkincs emelte. Fontos építkezések voltak még az Apotfo=templom a Palatínuson, a Jupiter Tonans temploma a Capitoliumon. Joggal büszkélkedett Augustus uralkodása végén, hogy „téglából épített várost vett át és márványból építettet hagyott utódaira". Utódai alatt tovább folyt a város szépítése. Néró alatt Ó4=ben tudva= levőleg óriási, hat napig tartó tűzvész pusztította el. Az újjáépítést még Néró kezdette el, s az utódai alatt folytatódott. Kb. a 2. század közepére Róma minden más antik nagyvárosnál nagyobb világvárossá lett. A Flaviusok és közvetlen utódaik 1. Néró bukását súlyos belső zavarok követték. Amikor azonban Vespasianus került uralomra, újból megerősödött a császárság. Vespasianus (69=79), majd fia, Titus (79=81) elsősorban arra törekedtek, hogy a Néró esztelen tékozlása miatt megrendült gazdasági életet taka= rékossággal, nyugodt és megfontolt kormányzással ismét helyes mederbe tereljék és az állam pénzügyeit rendbe hozzák. Titus rövid uralkodása alatt 79=ben pusztította el a Vezúv kitörése Pompejit és Herculanumot, e két virágzó campaniai várost, a következő évben pedig Rómában ismét súlyos tűzvész pusztított. Mindkét esemény rendkívül mély benyomást keltett a birodalom népeiben, Pompeii pusztulása talán Jel. 8,8=ban is tükröződik. Titust öccse, Domitianus (81=96) követte a trónon. Benne ismét auto= krata tirannus jutott hatalomhoz. Nyíltan arra törekedett, hogy a keleti istenkirályságot valósítsa meg. Ö volt az első császár, aki Rómában is dominus et deusnak címeztette magát. Egy 85=ben kibocsátott pénz a csá= szárt, mint napistent ábrázolja ezzel a felirattal: Aeternitati Augusti, azaz „az örökkévaló császárnak". Rendeleteit így kezdte: „Az úr, a mi iste= nünk így parancsolja . .." Zsarnoksága egyre fokozódó ellenállást váltott ki, melyet hiába próbált véres kegyetlenséggel elnyomni. Különféle szigorú rendszabályokkal sújtotta a zsidókat, majd a keresztyéneket is. A hagyo= 64