Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 1. fejezet. A római császárság

jává Britannicust, Claudiusnak Messalinától való fiát akarta kijelölni, akkor Agrippina állítólag megmérgeztette, hogy fiának, Nérónak biztosítsa a trónt: ez katonai puccs segítségével sikerült is neki. Caligula uralkodásának utolsó hónapjaiban Alexandriában súlyos zsidó= ellenes zavargások törtek ki, úgyhogy Caligula halála után Claudius edictumban szabályozta az alexandriai zsidók jogállását. Ugyancsak Claudius volt az, aki — Suetonius tudósítása szerint — „a zsidókat, akik Chrestus bújtogatására hevesen zavarogtak, kiűzte Rómából"

1

3. Tiberius — mint említettük — megtartotta kormányzásában Augustus irányelveit, a hangsúly tehát politikájában továbbra is a régi rómaiság őrzésén és erősítésén volt. Azonban már Caligula idején változott a helyzet. A császár=kultuszból eltűnt Róma-istennő tisztelete, Egyiptom és a Kelet istenei pedig ismét bevonultak Rómába, holott Augustus azokat onnét száműzte. Caligulánál már világos a principatus elhajlása a keleti istenkirályság irányába: Caligula nem elégedett már meg a „princeps" címmel, hanem dominus et deus névvel szólíttatta meg magát. Claudius idején ugyan a keletről jövő hatások ereje csökkent, de újból előretört Néró idején. Néró tizenhét éves volt, amikor anyja, Agrippina a trónra ültette. Seneca, a híres stoikus filozófus nevelte, aki különben korának egyik leggazdagabb embere volt

1

4. Uralmát azonban kezdettől fogva gyilkosságok sorozata terhelte. Hamarosan megmérgeztette Britannicust, néhány évvel utóbb pedig édesanyját, Agrippinát tette el láb alól. Ekkor is Seneca készítette el Néró számára a szenátus elé terjesztett jelentést. Benne azt állította, hogy Agrippina a fia, Néró ellen megkísérelt gyilkos merénylet után öngyilkosságot követett el. Ezután megrázó szavakkal ecsetelte Néró súlyos lelki állapotát, mivel anyjától ily szörnyűséget kellett elviselnie. Mégis, amíg Burrus és Seneca voltak Néró tanácsadói és államminiszterei, 1

3 Suetonius, vita Claudii 25: Iudaeos impulsore Chresto assidue tumultuantes Roma expulit. — Ebben az adatban talán utalás rejtőzik a római keresztyén gyülekezet keletkezésére is. „Chrestus" ti. valószínűleg a. m. „Krisztus": a pogányok számára érthetetlen Krisztus-szót igen sokszor értették félre és olvasták, ill. írták Chrestosnak (v. ö. Meyer, Eduard: Ursprung und Anfänge des Christentums, III, 307. lap). „Krisztus" azonban természetszerűleg nem bújtathatta fel a zsidókat Rómában, mert hiszen akkor már régen meghalt a kereszten. Ezért Suetonius adata valószínűleg a keresztyén gyülekezet megalakulása miatt a nagyszámú római zsidóságon belül kitört viszálykodásra vonatkozik. Claudius edictuma miatt voltak kénytelenek Rómából távozni Aquila és Prisca is, akikkel Pál apostol Korinthusban találkozott (Csel. 18,2). 1

4 Claudius Senecát házasságtörési botránya miatt először száműzte, de Agrippina kértére ismét visszahívta és megbízta Néró nevelésével. Amikor Claudiust meggyilkolták, Seneca gúnyiratot írt Claudiusra és Nérót mint egy új világnak, az „aranykornak" a megvalósítóját üdvözölte. — Seneca nagyhatású filozófiai tanítása és életfolytatása közt széles szakadék tátongott, amit már Dio Cassius, a történetíró is kiemelt. V. ö. Stauffer: Christus und die Caesaren, 150 k. lpk. 62