Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása

A Seolnak ez az ősi képzete nem veszett ki később sem, ismerős volt az Újszövetség korában is, amint azt pl. Mt. 11,23; 16,18; Lk. 16,23; Csel. 2,27.31 stb. mutatja. A feltámadáshit elterjedése következtében azonban a Seol régi képzettartalma megváltozott: a Seol részben a halottak biro= dalma az igazak számára, akik ott vannak a halál és a feltámadás ideje között, másfelől pedig sokszor azonossá válik a kárhozat helyével, a „gyehennával". ítélet és feltámadás 1. Az ítélet és feltámadás képzetei beletartoznak az eszkatológikus dráma alapmozzanataiba. Az apokaliptika különféle emlékei a maguk gondolkodásának sémájában a megfelelő helyen illesztik bele azokat elbeszélésükbe. „A nagy ítélet" — ahogyan azt sokszor nevezik (pl. Én. 25,4; Jub. 5,10 stb) — akkor következik majd be, amikor a bűn és gonosz= ság megsokasodik, mintegy csúcspontját éri el. Ekkor Isten ítélete véget vet ennek az aiónnak. Az ítéletet általában kétféle formában gondolták el. Vagy úgy, hogy a gonoszokat „az Űr Isten az ítélet napján tűzzel és karddal ítéli meg vét= keik minden undok tisztátalansága miatt, mellyel a földet betöltötték gonosztettekkel, tisztátalansággal, paráznasággal és bűnnel" (Jub. 9,15). Ugyanígy mondja Én. 90,18 is, hogy az Űr „kezébe vette haragjának botját és a földre ütött, úgyhogy az szétrepedt". Sal. zsolt. 17,24=27 az ítéletet a messiás kezébe teszi le: a messiás „lesújt" a gonoszokra, „szá= jának szavával semmisíti meg a gonosz pogányokat". Az ítélet ebben az értelemben azt jelenti, hogy Isten a gonoszokat megsemmisíti. A másik elgondolás az ítéletre nézve folytatja és kiszínezi, amit már Dán. 7,9=11 mond: a gonoszokat Isten mint bíró cselekedeteik alapján elítéli és meg= bünteti. „Azokban a napdkban — mondja Én. 47,3 — láttam, amint az öregkorú dicsőségének trónján ült és felnyittattak előtte az élők könyvei és előtte állt egész serege, mely őt a mennyben körülveszi"; v. ö. Én. 1,3=9; 90,20=27. Isten „biztosan megítéli világának lakosait és megvizsgál mindent, még a legtitkosabb cselekedeteket is. Kikutatja még a legtitko= sabb gondolatokat is és mindent, ami az emberi tagok legbensejében van... A világ vége megmutatja a világot kormányzó Isten nagy hatal= mát, mert minden ítélet alá kerül." „Akkor már nem lesz lehetőség a megtérésre... az ítélet kárhozat, az út a tűzbe, az ösvény a pokolba vezet" — mondja a szír Bár. apk. 82,2=7; 85,12=13. Az ítéletnek e kétféle módja és értelme feszültségben van egymással, de ki is egészíti egymást. Az első a gonoszok végleges megsemmisítését mondja ki, a másik pedig a kárhozatra vezető utat mutatja meg. Az apokaliptikus iratok sokszor részletesen kiszínezik az ítélet körül= ményeit: milyen váratlanul és hirtelen lepi meg a gonoszokat, hogyan és ki tartja az ítéletet? Isten maga=e vagy pedig a messiás? Hol lesz az: 443