Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 3. fejezet. Társadalmi és gazdasági viszonyok a hellenizmus korában

3· fejezet Társadalmi és gazdasági viszonyok a hellenizmus korában A társadalmi fejlődés 1. Nagy Sándor hódító hadjáratai és ezek nyomán a hellenizmus vilá= gának kialakulása az ókori világban óriási fejlődést indított el. Az addig jórészt szűk keretbe szorult és helyenként túlnépesedés miatt is nehéz helyzetbe került görögök számára megnyílt az ókori Kelet világa Indiáig és Egyiptomig. Macedónok és görögök jelentős számban árasztották el ezeket a területeket és telepedtek meg rajtuk. Ez egyfelől jelentős köny= nyebbséget biztosított a görög városállamoknak, lazította ott a társadalmi feszültséget, de másfelől gyökeresen megváltoztatta a keleti országok tár= sadalmi viszonyait is. A hellenisztikus birodalmakban az odaáramló görö= gök rátelepedtek a régi lakosságra, részben mint az uralkodók közvetlen környezete, részben mint az új városok polgársága, részben mint újonnan létesült telepek lakosai. A régi bennszülött lakossággal szemben ez a vezető és kiváltságokat élvező társadalmi osztály lett az uralkodók leg= fontosabb támasza. A vezető réteggel szemben a régi bennszülött lakosság alacsonyabb társadalmi osztállyá süllyedt le: belőle csak lassanként és csak egyesek tudtak felemelkedni. A társadalmi különbséget növelte az a körülmény is, hogy a betelepedett új lakosság politikai elsőbbségénél fogva egyre kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott, mert megnyílt számára az út a vagyonosodáshoz. Azt lehet mondani, hogy ezekben az országokban a vagyonosok és gazdagok a görögök, a szegények, sokszor elszegénye= dettek, az őslakosok voltak. 2. Az elmondottakból következik az is, hogy a művelődés elsősorban a görögök számára volt nyitva, nemcsak Görögországban, hanem az utód= államokban is. Csak lassan nyíltak meg a bennszülöttek számára is az utak, melyek lehetővé tették számukra, hogy részesedjenek a görög kultúra előnyeiben. Ez számukra rendszerint az elgörögösödést is jelentette. Az iskoláztatás és művelődés az ókorban — nemcsak a görögöknél és a régi Keleten, hanem Rómában is —, a szülők magánügye volt. Az állam, ill. közhatóságok (a városok) tartottak ugyan fenn helyenként iskolákat, de iskoláztatási kötelezettség nem volt, még kevésbé „általános tanköte= lezettség". Az elemi ismereteket iskolák közvetítették. Az általános ismere= 30