Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 3. fejezet. Társadalmi és gazdasági viszonyok a hellenizmus korában

teken túl a növendékek itt szereztek irodalmi műveltséget: görög iskolák* ban ez főként Homeros eposzainak az olvastatásával kapcsolódott. Az irodalomtanításhoz zeneoktatás járult

2

8. A görög városokban a közművelődés főtényezői az ún. ephébos=i intéz= mény és a gymnasion volt. Athénben az ephébos-ok (azaz a 18. évüket elért ifjak) két éves katonai kiképzésben részesültek: ennek alapján vették fel őket a polgárok jegyzékébe. Később az intézmény általános testi és szellemi képzést szolgált. Megmaradt azonban alapvető jellege a tekintet= ben, hogy a görög városokban a polgárjogot csak azok kapták meg, akiket előzőleg az ephébosok közé felvettek és az ezek számára előírt ki= képzésben résztvettek. A gymnasionok sportcsarnokok voltak, ahol a fel= növekvő fiatalok — a szabad polgárok fiai — a testedzés különféle ágaiban gyakorolták magukat. A hellenizmus korában a nyilvános gymnasionok sokszor nagyszabású épületkomplexumokká tágultak ki: nemcsak sport* csarnokokat foglaltak magukban, hanem különféle előadások számára alkalmas kultúrtermeket és könyvtárakat is

2

9. A magasabb fokú nevelés a retorikai és filozófiai képzésben csúcsoso* dott ki. Amíg a retorikai képzés a közéleti szerepléshez szükséges szónoki ismereteket és a közéleti forgolódásban fontos társasági jártasságot bizto* sította, addig a filozófiai nevelés nemcsak „világnézetet" és erkölcsi neve* lést, hanem az egyes filozófiai rendszerek sajátos jellegének megfelelő tudományos alapvetést is biztosított. Ezért a retorikai és filozófiai képzés közt időnként éles versenyre került a sor. Volt idő, amikor a retorikai iskolázás a filozófiai nevelés rovására túlsúlyba került. így részben már a diadochusok alatt, de még inkább a római császárság idején, főként a Kr. u. 2. században. Időnként a filozófia művelése — főként a Kr. u. 1. században — Rómában ellenzéki magatartásnak is számított és a filozófu* sok több császár szemében gyanúsakká váltak. Ez természetesen szintén kedvezett a retorikai iskoláknak. Mivel azonban a régi értelemben vett demokratikus politika a monarchiák kialakulásával, még inkább pedig a római császárságban megszűnt, azért a retorikai képzés a témáit régen elavult, fiktív tárgyakból volt kénytelen venni. Ez a körülmény nem kis 2

8 A „paidagógos" (1. Kor. 4,15; Gal. 3,24) azonban nem — mint könnyen vél* hetnénk —, a mai értelemben vett oktató=nevelő „pedagógus" volt, hanem az a rabszolga, akire a gyermekek felügyeletét bízták. Egyebek közt ő kísérte a gond* jaira bízott gyermekeket az iskolába és vigyázott arra, hogy útközben baj ne érje őket, rosszhírű helyekre ne tévedjenek, stb. Nevelői feladata nem volt. 2

9 Az elmondottakból kitűnik, hogy a görög gymnasion=nak alig van köze ahhoz az akár régebbi, akár újabb iskolatípushoz, amelyet nálunk gimnáziumnak neveznek. — Fontos tudni, hogy az antik gymnasion teljesen a görög művelődési eszmény szolgálatában állott és akiket oda felvettek, illetve akik azt látogatták, vállalták is ezt a művelődési eszményt, annak szolgálatába álltak és a görög életeszménynek megfelelő életszokásokat vettek fel, vagy más szóval elgörögö* södtek. Innét érthető, hogy gymnasion létesítése Jeruzsálemben a Kr. e. 2. század első harmadában (1. Makk. 1,14 kk.) teljesen a hellenizálódás szolgálatában állott és világosan a zsidóság vallási és kulturális hagyományai ellen irányult. 31