Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 2. fejezet. A hellenizmus alapvonalai

2. Az uralkodás és államforma ilyen értelmezésével az utódállamok görög hagyományra építettek és azt folytatták. Ugyanez mutatkozott abban is, hogy a nagy számmal újonnan alapított vagy új szervezetet nyert városok alapmintája a görög polis lett. A városok lakossága egészé= ben vagy jelentős részében görög volt. A görög telepesek új lakóhelyükön azonnal otthon érezhették magukat, mert az otthonihoz hasonló „tanács" (boulé) és „nép" (démos) kormányozta azt. A városok a görög isteneket tisztelték kiegészítve a helyi istenségekkel, melyeket sokszor hellenizáltak, azaz szinkrétista módon azonosították olymposi istenségekkel. Görög volt e városok kultúrája is: ephébos-i intézmény a teljes jogú polgárok neve= lésére, a gymnasion, a színház és a különféle kultúrális intézmények mind görög mintára alakultak ki. De nemcsak a szervezet és életforma volt azonos az új városokban, hanem nagyjából egyforma volt azok mérnöki tervezése és építészeti for= mája is. A Földközi=tenger vidékén a régebbi városok többnyire szűkek voltak és biztonsági okokból sokszor hegytetőn, vagy könnyen védhető terepen épültek. Az új városépítkezések csak a fellegvárat és benne a várost védő istenség templomát helyezték el kimagasló terepen, a lakott városrészek azonban általában sakktáblaszerűen kockákban elhelyezett épülettömbökkel, egymást derékszögben metsző és párhuzamos utcákkal épültek. Ε városterv legrégibb példáit Mezopotámiában (Babilon!) ásták ki, de ismert volt az Egyiptomban is. Valószínűleg Mezopotámiából vette azt át Hippodamos (kb. Kr. e. 475=400) miletosi mérnök és e szerint épí= tette át szülővárosát, majd pedig Perikies idején Piraeusl. Ezek szerint a minták szerint építették a hellenizmus idején a nagy számban keletkezett új városokat, így talán már Alexandriát is, azután Pergamont és Prienet Kisázsiában, Antiochiát, Damaszkuszt és Apameát Szíriában, DuraEuropost Mezopotámiában, stb. Ε városokat szépen kövezett utak és terek jellemezték, volt kitűnő vízszolgáltatásuk és víztelenítő rendszerük (csa= tornázásuk). Tágas és egészségvédelmi szempontból jól felszerelt piacok= kai és vásárterekkel, szép, sokszor pompázó középületekkel, sportterekkel, templomokkal és oltárokkal, iskolákkal és könyvtárakkal rendelkeztek. A lakóházak általában jómódról tanúskodtak és elég tágasak voltak. Nagyobb városokban természetesen nemcsak jómódú polgári lakóházak= kai, hanem fényes palotákkal is találkozunk, de nem hiányoztak — külö= nősen a nagyvárosokban — a többemeletes és valószínűleg zsúfolt bér= kaszárnyák sem. 3. Az oikumené egységének tudata fejeződik ki az emberre vonatkozó új szemléletmódban is. A régebbi görög szemléletmód — így még Aristo= teles is — éles különbséget tett az emberek közt faji (görög=barbár) és társadalmi (szabad=rabszolga) szempontok szerint. Jellemzően fejezi ki ezt a gondolkodásmódot Thales (Kr. e. 6. században) hálaimája, amelyben három dologért adott hálát a sorsnak, hogy — mint mondta: — „Ember leU 26