Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 2. fejezet. A hellenizmus alapvonalai

tem és nem vadállat, azután hogy férfinak és nem asszonynak, harmad= szor pedig, hogy hellénnek és nem barbárnak születtem." Hasonló érte= lemben mondja Euripidesnél is Iphigenia: A barbár uralja Hellast, Hellas a barbárt soha, Óh, anyám, mert szolga az, de Hellas népe, az szabad

2

2. Ezt a megkülönböztetést gyakorlatilag talán már Nagy Sándor legyőzte, ill. túlment rajta, tudatosan azonban csak a hellenizmus ejtette el. Külön= böző írók ismételten kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy az emberek megkülönböztetése faji származás vagy társadalmi helyzet alapján helytelen. Az embereket — mondják —, csak a szerint szabad meg= ítélni, hogy ki erényes és ki gonosz. Ez a különbség pedig nincs szárma= záshoz vagy fajhoz kötve. Más vonatkozásban fejtette ki ezt az újszerű szempontot a stoicizmus megalapítója Zenon (kb. Kr. e. 336=264), aki maga is Kitionból, egy cip= rusi, feniciaiaktól lakott városból származott és így nyilván sémita volt. Szerinte az igazi „állam" (polis) a „világ" (kosmos) és ebben fel kell ol= vadniok az egyes polis oknak. Az egész világot átfogó polis polgárai az emberek, akik mind ugyanazon isteni törvény alatt állanak. „Csak a jók [lehetnek] polgárok, barátok, rokonok, szabadok; csak az erény és az erkölcsi törekvések egyezése, nem pedig vérségi kötelékek dönthetnek arról, hogy ki legyen e közösség tagja." Minden ember részese ugyan= annak az [isteni] lógósnak (értelemnek), s az ember éppen a lógósban való részesedése által „zóon koinónikon", azaz olyan értelmes lény, amely közösségi életre rendeltetett

2

3. Ilyen és hasonló gondolatmenetek váltották ki a hellenizmus idején a kozmopolita hangulatot. A művelt görög nem egyik vagy másik város= állam polgárának tudta magát, hanem az egész világon otthon volt. Férfia= kat és nőket, görögöket és barbárokat, szabadokat és rabszolgákat így foglalt össze az újonnan megfogalmazott — bár erősen intellektualista módon értelmezett — „emberiség" fogalma. Az új ember=fogalom pedig jelentős szociális következményekkel is járt nemcsak népi (görög=barbár) viszonlatban, hanem pl. a nők társadalmi helyzete tekintetében, sőt hatása érezhető volt a rabszolga kérdésnél is. A nők társadalmi helyzete a görög államokban nagyon különböző volt: Spártában a nők jóval szabadabban éltek, mint Athénben, ahol az asz= szonyok élete a meglehetősen zárt női lakosztályra korlátozódott és csak hetairák mozoghattak szabadabban. Azonban már Piatonnái megszólal az 2

2 Iphigenia Aulisban, 1400; Csengeri J. fordítása. 2

3 Diog. Laert. VII, 32 a. — A stoikus zóon koinónikon képzete szemben áll Aristoteles zóon politikon]ával: míg az utóbbi az embert úgy tekinti, mint a polis tagját, addig a stoikus filozófia számára kitágulnak az emberi lét határai. Az ember többé nem a városállam szűk keretei közt él és „politizál", hanem „hazájává" válik az egész világ. 27