Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 2. fejezet. A hellenizmus alapvonalai

is. A görög lett a hellenizmus által befolyásolt területen a műveltek nyelve, de azután általában a hivatali, üzleti és a közéletben, a piacokon, stb. is beszélt köznyelv, amely mellett az átöröklött népnyelv háttérbe szorult. A koiné javarészt az attikai dialektus továbbfejlődött formája, de bővült és színeződött a kisázsiai ión nyelvjárás néhány sajátosságával is. Általában egyformán beszélték mindenütt, úgy látszik, csak Alexandriá= ban volt némi helyi jellege, kb. olyanformán, mint a „pesties" beszédnek a magyarban. Lassanként el is tűntek a régi görög nyelvjárások. Csak egyes irodalmi műfajokban éltek tovább, mint pl. az ion=aeol az eposzban, a dór a pásztorénekben, az aeol a dalköltészetben, stb. A „klasszikusnak" minősülő széppróza továbbra is Isokrates, Demosthenes, Thukydides és Platón attikai nyelvjárásához ragaszkodott. Ezt a „klasszikus" görög nyelvet az atticizmus irodalmi irányzata utóbb, a Kr. e. i. század elejétől fogva az irodalomban uralomra is juttatta. A koiné átütő sikerét és diadal= útját a görögül beszélő nyelvterületen azonban ez a körülmény sem tudta megakadályozni. Erről a hellenizmus korában kialakult görög köznyelvről mondja annak egyik legjobb ismerője: a koiné „olyan világnyelv, amely= ben évszázadok szellemi öröksége sűrűsödött össze és amely mégis napról= napra lecsiszolódva új elemekkel is gazdagodott. A filozófia és a világfor= galom az irodalmi és a hivatalokban használt görög nyelvet kiszabadították dialektikus és nemzeti=népi korlátaiból és ugyanakkor olyan gazdag foga= lomkincset és annyi elvont kifejezési eszközt örökítettek át rá, hogy páratlanná lett a nyelvek közt. A stílusformák szinte túltengő gazdagsága, amelyet az akkor görögül beszélő világ kitermelt, a gondolatok kifejezésé^ hez olyan hajlékonyságot biztosítottak neki, hogy a legmerészebb nyelv= újító számára is készséges, jól használható eszközül kínálkozott

1

6." 2. A hellenizálódás nem volt mindenütt egyforma sem szélességi ható= területe, sem az életet átformáló mélység tekintetében. Legjobban Kis= ázsia hellenizálódott: itt a régi népnyelvek (pl. a lyd) teljesen kivesztek. Ugyancsak erősen átjárta a görög nyelv és kultúra Mgyiptomot is, ahol azonban a lakosságnak mindig maradt el nem görögösödött rétege is. így érthető, hogy Egyiptomban a hellenizmus elapadása után a Kr. u. 4=5. századtól fogva ismét előtűnik a régi népnyelv, a „kopt". Jóval kisebb volt a hellenizmus ható ereje Szíriában és Elő=Azsiában. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a görög kultúra városi kul= túra volt, azaz a városokat hódította meg és járta át. A vidéki települések= kel a görög városok nem törődtek, így a „vidék" — a falu — jórészt meg= tarthatta hagyományos életformáját. A városokban azonban a görög kul= 1

6 Schwartz Eduard: Charakterköpfe aus der Antike. Herausgegeben von Joh. Stroux. 221. k. 1p. — Schwartz ezt a jellemzést a Pál apostolról szóló fejezetben adja, hogy rámutasson a görög nyelv jelentőségére az apostol leveleivel kap= csolatban. 22