Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

III. rész. A POGÁNY VALLÁSOK - 1. fejezet. A görögök vallása

Polis és vallás ι. A görögök vallása erős társadalmi megkötöttséget mutat. A vallás szorosan összefügg a mindenkori társadalmi szerkezettel. A családi kul= túszokat a család tartotta fenn, a közösségek — az „állam" — kultuszát pedig az illető közösség feje — archaikus időkben a király — látta el. A görög társadalmi rend alapformája a történeti időkben a polis, a város=állam lett. Ez magába olvasztotta az ősi családi és közösségi kul= túszokat, amelyek így hivatalos „állami" kultuszokká lettek. A hivatalos kultuszokon keresztül nemcsak a társadalom, hanem az állami élet — a „politika" — is vallásos színt kapott. Kiemelkedő jelentőséget kaptak az állami kultuszokban a várost „alapító héroszok" (a hérós ktistés) és az „ősi istenségek" (a theoi patróoi). Ezek a kultuszok egyúttal eszközül szolgáltak politikai egységek létesítésére oly módon, hogy az illető kul= túszt valamely közülettel elfogadtatták vagy kultuszokat áttelepítettek, ill. esetleg rátelepítettek más régi kultuszokra. így szolgált pl. Athén szá= mára a kultuszok egységesítése arra, hogy politikailag egyesítette Attikát. A polis a kultuszokat saját hatalmának rendelte alá és azokat felhasználta saját politikai céljai érdekében. A vallásnak ezért a görög államokban nem volt a várostól független vagy attól függetleníthető társadalmi szerkezete. Viszont minden polis és vele együtt minden politikai alakulat egyúttal vallásos szervezet és vallásos közösség is volt: mindegyiknek megvolt a maga istensége és kultusza. Polis és vallás — „állam" és „egyház" — tehát elválaszthatatlanul összetartoztak, egyik a másikban élt. Ezért a kettő közt nem is támadhatott feszültség, még kevésbé ellentét. A város=államok átvették a homéroszi isteneket. Ezek a polis=vállásokon keresztül terjedtek el és jutottak uralomra az egész ókori görög világban. 2. Amikor a polis a kultuszokat saját politikai céljainak rendelte alá, egyúttal saját lényének kiformálódását is azokban ismerte fel. Különösen nagyjelentőségű fordulatot jelentett e tekintetben a perzsa háborúk ideje és a perzsák fölött aratott győzelem. A perzsaveszedelem elhárítását a görög gondolkodás az istenek védelmének tulajdonította. Ezért ettől fogva a polis=vallás elválaszthatatlanul összeforrott a görög hazafisággal: a polis=vallás gyakorlása a hazafiságban teljesedett ki, a po/ís=valIás poli= tikai tényezővé lett és maga is politikai eszközzé vált. A polis tehát egyfelől gondozta és adott esetben politikai célok érde= kében terjesztette a saját kultuszait. Viszont másfelől a görög gondol= kodás abban a tudatban is élt, hogy az istenség védelmezi a polist. Ezért a kultusz a polis életének középpontjába került, enélkül polis nem lehe= tett meg. Ebből következik, hogy a polis minden tagjának, a polgárnak a legelemibb és legtermészetesebb kötelessége volt, hogy részt vegyen saját városának kultuszában. A polgár polgárvoltához tehát hozzátartozott a hivatalos kultuszban való részvétel és az ebből folyó kötelességek válla= 136