Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

III. rész. A POGÁNY VALLÁSOK - 1. fejezet. A görögök vallása

Demeter, a gabona és termékenység, valamint Hestia, a házi tűzhely istensége zárja le. Ε tizenkét istenségből álló sor a Kr. e. 6. századtól fogva szilárdult meg, de úgy, hogy benne egyesek még cserélődhettek, így pl. Dionysos Athénban a Parthenon istenségábrázolásaiban szintén helyet kapott, de kiszorította a sorból Hestiát. Utóbb e tizenkét istensé= get kapcsolatba hozták a zodiákusz (állatöv) tizenkét jelével. A görög és római mitológiában e tizenkét istenségből álló sorozat mindvégig meg= tartotta jelentőségét. Bennük a görög gondolkodás az emberi és társa= dalmi, valamint a természeti élet összes főbb területeire kiterjesztette az istenség gondoskodását: ezekben az istenségekben foglalódott össze az ember és a természet életének minden lényeges megnyilatkozása. Ez egy= úttal rá is világít arra, mit értettek a görögök azon, hogy valakit vagy valamit „istennek" mondottak. Számukra az „isten" nem világfölényes, transzcendens hatalom., hanem az istenek „a valóság alapvető alakjai" 4, bennük foglalódik össze a világvalóság értelmes rendje. Az istenek „a rend és a forma (ezzel együtt az értelem is a világiban), amely kiszaba= dult a káoszból, formálta és megzabolázta a lét őserőit, ők a világban megmutatkozó értelmes és fölfogható összefüggések végrehajtói, a dolgok olyan rendjének letéteményesei, amelynek olyannak kell lennie, ami= lyen" 5. Homérosz szerint az istenek az Olympos ködbe vesző csúcsán tróno!= nak: nem élnek benne a földi világban, amelyet csak esetenként keresnek fel. De nem is élnek valahol a földön túl, mint transzcendens lények. Az istenek ugyanolyanok, mint az emberek, de nagyobbak, hatalmasabb bak náluk, ök is a világihoz tartoznak, a földdel és rajta az emberrel egy egységet alkotnak. De az istenek tökéletesek és tökéletes teljességgel birto= kolják azt, ami nekünk embereknek csak végesen és tökéletlenül van meg. Csak abban tesznek túl az emberen, hogy a halhatatlanságot biztosító italt, a nektárt isszák. Tőlük származik minden a világban, jó és rossz egyaránt, azért az ember arra törekszik, hogy imádságával és áldozatával, kegyes szokások megtartásával biztosítsa magának az istenek jóindulatát. Varázslat, jóslatok és álom mutatják az istenek hatalmát és megnyilat= kozását a világban. Éppen ezek által a távolság az istenek és az ember közt jóval kisebb, mint a keleti vallásokban vagy a Bibliában. Az ember szabadon és magabiztosan lép az istenség elé. Tulajdonképpen csak egy valami van, ami kiváltja az istenek féltékenységét és haragját: a hybris, a helyes mérték túllépése, az önteltség és gőgös elbizakodottság, mely= lyel az ember az istenekkel egyenrangúvá akar válni. Ezért a vallásos gondolkodás alapkövetelménye a Delphi=i szentély falára felírt, közismert felhívás: „Ismerd meg magadatl" (Gnóthi seauton). Ez is azt jelenti: ismerd meg magadat, mint emberi lényt, aki nem vetekedhetik az iste= nekkel. 4 „Grundgestalten der Wirklichkeit", ν. ö. Kleinknecht, ThW III, 68. 5 Kleinknecht, id. h. III, 69. Iap. 134