Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
III. rész. A POGÁNY VALLÁSOK - 1. fejezet. A görögök vallása
megfelelő áldozatot be ne mutattak volna és a helyzethez illő imádságot el ne mondották volna. Az áldozatokkal kapcsolatban meg kell említenünk a fogadalmi ajándé= kokat is. Ilyeneket igen nagy számban helyeztek el a templomokban részint azért, hogy az istenség segítségét biztosítsák maguknak, részint hálából. Győzelmes hadjárat után pl. az ellenség zsákmányul ejtett fegy= vereit, de saját győztes fegyvereiket is szívesen adták fogadalmi ajándé= kul. Betegek sokszor a beteg testrész (pl. kéz vagy láb) arany= vagy ezüstmását adták a gyógyulásért fogadalmi ajándékul. Sok szobor ugyan= csak fogadalmi ajándékként került a templomokba. Egyes keresett kegy= helyek, pl. a Delphi=i Apollon=templomban vagy az Epidauros=i Asklépios= szentélyben a századok folyamán rengeteg fogadalmi ajándék, óriási kin= esek halmozódtak fel. A kegyesség egyik legfontosabb megnyilatkozása az imádság volt. Az istenszobrok az istenség megjelenítésének számítottak, ezért a kegyesek imádságukat szívesen mondták el a kegyhelyeken az istenszobrok előtt, azokhoz közel hajolva vagy azt egyenesen fülükbe súgva, abban a meg= győződésben, hogy azt meghallja az istenség. Az imádság tárgya termé= szetesen nagyon különböző lehetett, igen sokszor imádkoztak egyéni jó előmenetelért, sikerért, gazdagságért, egészségért és hasonló mindennapi kérések teljesítéséért. Ugyanígy imádkoztak a közösség javáért, vállal= kozások sikeréért, stb. Az imádsággal igyekeztek az istenséget kedvezően hangolni. Viszont sokszor nem riadtak vis/sza attól sem, hogy másoknak ártalmat kérjenek az istenségtől. Egyes esetekben az imádságot leírták és varázsszertartások között helyezték el a kiszemelt helyen. Maradtak ránk pl. ún. „átoktáblák", amelyekre az imádkozó az átkot leírta (többnyire ólomtáblácskára), és az átok hatékonyságának biztosítására varázsszer= tartásokat mormolva ásta azt el a chthonikus (azaz a föld alatt székelő) istenségeknek ajánlva. Azonban hangsúlyozni kell, hogy az imádságok tartalma és jellege nagyon eltérő volt a szerint, hogy ki, mikor és mi= lyen célból imádkozott. A nagyon anyagias jellegű imák mellett maradtak ránk nagyon magas szellemi tartalommal telt könyörgések is. 3. Mint más pogány vallásokban, a görögöknél éppen úgy, mint a rómaiaknál kiemelkedő jelentősége volt a jóslásnak. Közületek és magá= nosok egyaránt többnyire kikérték a jóslatot, mielőtt valamely vállalko= zásba fogtak volna. A harcba induló hadseregnél mindig meg lehetett találni a jóst (mantis), akit megkérdeztek, mielőtt csatába kezdtek volna. Volt olyan eset, hogy a jóslatot addig kérdezték, amíg az kedvező előjelet nem adott az illető vállalkozáshoz. Nemegyszer előfordult, hogy a kikért jóslat ellenkezett a józan megfontolással és hibás döntést eredményezett 3. 3 Kr. e. 4i3=ban pl. Nikias athéni hadvezér Szicíliában szorongatott helyzete miatt már=már elrendelte a visszavonulást. Azonban az augusztus 27=1 hold= 131
