Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

III. rész. A POGÁNY VALLÁSOK - 1. fejezet. A görögök vallása

az időjárást, kedvező esőt akar szárazság idején vagy megóvni törekszik magát a tűz, a szél vagy az időjárás egyéb kártevései ellen. Sajátos vallá= sos szokások igyekeztek biztosítani a termékenységet a földmíveléssel, továbbá emberrel és állattál kapcsolatban is. Végül meg kell említeni azokat a leginkább varázslással összefüggő szokásokat, amelyek a szerelmi élettel kapcsolatosak és adott esetben — pl. amikor valamelyik fél meg= vetette a másik közeledését — a bosszúállás szolgálatában állottak. 2. Mint a vallásoknak általában, úgy a görög népvallásnak is természetes elemei a szent helyek és templomok, az áldozatok és az istenekhez forduló imádságok. A régi Görögország tele volt szqnf helyekkel: templomokkal, de azon= túl utak mellett, útkereszteződéseknél elhelyezett oltárokkal, megszentelt kőhalmokkal, istenszobrokkal (hermákkal), Heícafé=szobrokkal és oltárok= kaistb. Az áldozati oltárok a templomok előtti téren állottak, a temp= lomok maguk az istenszobrok „lakásául" szolgáltak és nyitva voltak a kegyesek (akár szabadok, akár rabszolgák) számára, akik az istenséghez imádkozni akartak. A templomokkal sokszor kincstárak voltak egybe= építve, ezek fogadták be az istenségnek felajánlott ajándékokat. A görög templomoknak többnyire nem volt „hivatásos" papsága. Mivel a görögök= nél a vallás szervesen egybefonódott a polisszal, azért a templomok, ill. kultuszok körébe tartozó szolgálat ellátása is a polis közügye volt és több= nyire az e célra kirendelt tisztségviselők feladatkörébe tartozott. Sok esetben a papi tisztet pénzért adták el. Később, a hellenizmus és a csá= szárság korában a papi tiszt ellátása sokszor nagy költségbe került, mert sok reprezentatív kötelezettséggel járt. Ezért azok betöltése nem volt mindig könnyű. Az egy=egy templomhoz tartozó papok feladata volt a templomkörzet felügyelete és gondozása, a templom naponkénti nyitása és bezárása, a templom kincstárának rendben tartása, áldozatok bemu= tatása, stb. Az áldozatok a kegyesség elsőrendű kifejezési formái voltak. Az iste= neknek különféle áldozati ajándékokat mutattak be: süteményeket, gyü= mölcsöket, mézet, tejet, bort, valamint véres áldozatokat. A levágott áldozati állat egy részét elégették az oltáron, másik része a papnak jutott, javát pedig áldozati lakomán az áldozatot bemutató családja és annak meghívott barátai fogyasztották el. Természetesen nemcsak egyes magánosok, hanem a közületek is mutattak be áldozatokat. Az utóbbi esetben sokszor nagyszámú áldozati állatot vágtak le 2, az áldozati lako= mán pedig az egész polgárság részt vett. Általában sem a polisok, sem magánosok nem fogtak hozzá semmiféle vállalkozáshoz anélkül, hogy 1 Hekaté, latinul Proserpina a halottak világának az istennője volt. 2 Hekatomba az eredetileg íoo marhából álló áldozat! 130