Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom
leginkább itáliaiak (részben etruszkok) voltak, addig főként a pun hábo= rúk után nagyszámú nem=itáliai rabszolga került a birtokokra, amelyeket kapitalista módszerekkel műveltek meg. A rabszolgák, mint munkaerő a kapitalista befektetést képviselték és ehhez képest bántak is velük. A rabszolgák száma a köztársaság utolsó századában egyre inkább nőtt. Augustus idején Rómában kb. 200 000 lehetett a rabszolgák száma a kb. 1 milliónyi összlakosságban, úgyhogy kb. 4 szabad emberre esett egy rabszolga. Érthető, ha a szenátus visszautasította azt a javaslatot, hogy a rabszolgákat különböztesség meg öltözködésükkel is a többi lakos= ságtói: ez csak még jobban tudatosította volna bennük számbeli erejüket. Rómában a rabszolgák közül kb. 50=60 000 dolgozhatott ipari üzemekben és műhelyekben, a többi a háztartásokban volt alkalmazva. Fejlett ipari városokban, mint pl. a kisázsiai Pergamonban viszonylag még ennél is nagyobb volt a rabszolgák száma: ilyen helyeken talán elérte a lakosság harmadát is. A nagy rabszolga=seregtől való félelem így érthető módon fogta el időnként a lakosságot " 6. Ennek ellenére sem helytálló az a sokszor nyilvánított vélemény, hogy minden családban sok rabszolga volt. Csak a nagyon vagyonos családok engedhették meg maguknak, hogy a háztartásban sok rabszolgát foglal= koztassanak. Kirívó eset volt, hogy a Kr. u. 1. században Róma egyik leggazdagabb embere, a Tacitus által említett Pedanius Secundus, város= praefectus 400 rabszolgát tartott háztartásában. Viszont nem kellett külö= nősen nagy jómód ahhoz, hogy valakinek tíz rabszolgája legyen. Horatius nem tartozott a vagyonos osztályhoz, mégis három rabszolga szolgált fel asztalánál. A középosztályban azonban a családok alig tartottak többet 1=2 rabszolgánál 9 7. A római rabszolgaság történetének ezt a második szakaszát a rabszol= gák számának a nagy felduzzadása jellemzi. Ez főként a hódító hadjáratok következménye volt, amelyek során, mint említettük, ezrével, sőt tízezré= vei kerültek a rabszolgák Rómába. Ez a Kr. u. második század végéig tartott: ezután a rabszolgák száma egyre inkább csökkent. Ettől az időtől fogva számíthatjuk a római rabszolgaság történetében a harmadik szakaszt. 2. A római jog szerint a rabszolga vagyontárgy (res) volt. Gazdájának a köztársaság idején korlátlan hatalma volt felette s ezt a hatalmat semmí= féle törvényes rendelkezés sem korlátozta. Csak a gazda érdeke és a rabszolgákhoz való esetleges személyes viszonya hozhatta magával, hogy emberségesebben bánjanak vele. A rabszolga jogtalan helyzetéből követ= kezett, hogy nem viselhetett hivatalt és mentes volt a katonai szolgá= lattól. 9 6 V. ö. Kührstedt adatait, Friedländer, id. h. IV, 16 k. lpk. 9 7 Tacitus, ann. XIV, 42; Horatius sat. I, 6, 116; Juvenalis 9,64 kk. 142 kk. — Kahrstedt, id. h. 111
