Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom
birodalom rabló hadjáratai, csappant meg a rabszolgakereskedelem és a rabszolgák száma is a római birodalomban. Marcus Aurelius, a filozófuscsászár (161=180) volt az első, aki a markomannok ellen viselt hadjáratai során foglyul ejtett nagyszámú germánt nem adatta el rabszolgaként, hanem letelepítette őket földmívelőkként a különféle járványok által el= néptelenedett provinciákban. A hadifoglyokból lett rabszolgák állandó nyugtalanságot okoztak. Sok fegyverekhez értő férfi volt köztük és egyébként sem voltak mindig hajlandók beletörődni sorsukba. Innét érthetők a gyakori és időnként rendkívül súlyossá vált rabszolgalázadások, ill. rabszolgaháborúk. A legsúlyosabb köztük a Spartacus által vezetett felkelés volt (Kr. e. 73=71). Spartacus talán a Spartakidák trák királyi nemzetségéből származott, egy ideig a trák segédcsapatoknál római szolgálatban állott, de megszökött és amikor elfogták, gladiátorként versenyjátékokra osztották be. Amikor a Capua környéki gladiátor=iskolából egy csapat 73=ban kitört és megszállta a Vezúvot, hamarosan nagyszámú rabszolga csatlakozott hozzájuk a dél= itáliai nagybirtokokról. A csapatokat a rómaiaknak csak hosszú harcok után sikerült leverni. Az elfogott rabszolgákon kegyetlen bosszút álltak: a Capuától Rómába vezető út mentén 6000 rabszolgát feszítettek keresztre. 2. A rabszolgák ára természetesen nagyon különböző volt és függött a kínálat nagyságától. A császárság első századában kb. 400 denarius körül mozgott. De az árak még a kínálat nagyságánál is erősebben függtek a rabszolgák „szakképzettségétől". Szakmunkások, képzett szakácsok, énekesek, „filozófusok" és divatossá lett néger rabszolgák jóval drágábbak voltak. Különlegesen használható rabszolgákért esetenként igen magas árat is fizettek. Egy süket öszvérhajcsárért — Martialis (XI, 38) szerint — egy esetben 20 000 sestertiust adtak. Voltak „luxus-rabszolgák" is, pl. szép fiúk, akik pohárnokokként szolgáltak lakomáknál, azután törpék és óriások, különféle torzalakok, stb: ezek ára is különlegesen magas volt 9 5. A rabszolgák helyzete a császárság korában 1. A római rabszolgaság történetében három szakaszt lehet megkülönböztetni. Az első a patriarkális korszak: a rabszolgák gazdájukkal együtt éltek és dolgoztak, beletartoztak a római família körébe és viszonylagos szabadságot élveztek. Ez kb. a Kr. e. 4. század elejéig tartott. Ettől kezdve — ez már a második szakasz —, megfigyelhető Itáliában az a gazdasági átalakulás, amelynek nyomán kialakultak a nagyszámú rabszolgát foglalkoztató nagybirtokok (latifundiumok). Amíg régebben a rabszolgák is 9 5 V. ö. Friedländer, id. h. II, 372. lap. 110
