Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-01 / 14. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZ1MONIDESZ LAJOS. I:ü,MUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR L1C. FIZÉLY ÖDÖN És ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. ÁPRILIS 1. 14. SZÁM. TARTALOM : Sz. L.: Megújhodás. — Lie. Fizély Ödön: Jövendölések. - Cz. G.: Időszerű gondolatok. — Schultz Aladár: Volhynia határán. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Pályázat. —• Hirdetések. Megújhodás. 0 51. Zsoltár 12 13.: .Teremts hennem tiszta szivet óh Isten, és a te szent lelkedet ne vedd el én tőlem. Add meg nékem a te üdvözlésednek örömét és az eledelemnek leikével erősíts meg engemet.* Tavasz ébredése! Jézus szavára gondolok: a föld magától hozza a csirát, a szárat és a szemtől duzzadó kalászt. A nap csókja életre ébreszti azt a sok szuny- nyadó életet, ami télen át a föld méhében pihent. Enyhe zöld futja ”be a domboldalakat s nemsokára nyilvánvalóvá lesz, mi szunnyadt a föld ölén: a szántásban búza bokrosodik, az ugarban vadrepce, pipacs és gyomok hivalkodnak, az útszélen meg ? ruhánkba kapaszkodik a bogáncs. A természet képét nem egyszer feltaláljuk a lelki életben. A tavasz ébredésének a mására is ráismerünk az emberi lélek alkotottságában. Senki sem tudja, mi lakozik benne. Csak akkor fedi fel titkát, mikor a másokkal való érintkezés vagy saját elhatározásunk tettekre késztetnek bennünket. Gyümölcseinkről, cselekedeteinkről lehet a lelkünkre ráismerni, mélységeibe és titkaiba bepillantani. Nagy idők nagy pillanatai lépten-nyomon nagy elhatározások, nagy lelki kinyilatkoztatások elé állítanak bennünket. A szinte öntudatlanul és önkénytelenül tett mozdulat, az odavetett szó elárulják lelkünk belsejét... Tavasz ébredése és cselekedeteink között ebben van a hasonlatosság; mindkettő kinyilatkoztatás. A napsugár csókja kideríti, minő mag és csira szunnyadt a földben, a cselekedet pedig bevilágít a lélek mélységeibe. Mindkettő reveláció! Hej, ha megnyilatkozásaink tökéletes, szép lélekre, csupa nemes indulatra és érzésre engednének következtetni! De ez nem így van! Az ideál után való törekvésben nem elegendő egyes- cselekedeteink megmásítása. Azonfelül, hogy ez is nagy fáradságba kerül, nem gyökeres orvosság, nem igazi megújhodás. Az igazi megújhodás az egész lelki irány megváltoztatása: tiszta szív és erős lélek — a gyomot termő és indulatokat rejtő helyett. A háború vihara erős ösztönző a nagy, az igazi megújhodásra! Köröskörül ólálkodó veszedelmek. Gondolj a végre! Szállj magadba! Most szívből fakad a zsoltáros imádsága: Tiszta szívet teremts, az erős lelket újítsd meg bennem, édes Istenem! Sz. L. jövendölések. Irta és .1 Reviczky Társaság február lH-iki háborús estéjén leiül vasta; Lie. Fizély Ödön. I. Az emberi léleknek régtől fogva való általános vágya, hogy nem elégszik meg csupán azzal, hogy az emlékezet erejével a múlt eseményeit a jelenbe tudja varázsolni, azzal a csodálatos erővel, amit Plato anamnezisnek nevez, át tud nézni letűnt idők homályos fátyolán, hanem szeretné azt is tudni, amit a jövendő rejteget. Mit hoz a jövő, azok az esztendők, amelyek előttünk vannak? A régi Róma egyik templomában Jánus istent kettős arccal ábrázolták. Az egyik a múltba nézett a másik a jövőbe. Az emberi lélek is ilyen kettős Jánus arc. Nézi a tovatűnt időt, de vágyó szemmel kutatgatja a jövendőt is. Aminek azután realitást adnak a történetírók, a költők, akik megörökítik a múlt idők eseményeit és a jósok a próféták, akik a messze jövőbe is látnak és jövendölést jóslatot mondanak. Ezért akadunk jövendölésre minden időben, ezért maradnak fenn a régi múltból jóslatok, amelyek megvalósulásra várnak. Ezért volt van és lesz is minden időnek prófétája. Természetesen hamis prófétája is. Különösen a nagy, a nehéz idők alkalmasak, hogy a jövendölések pompásan virágozzanak. Nem mintha a nyugalom, a béke napjai e tekintetben terméketlenek volnának. Sőt a béke idejében szokták megjövendölni a háborút. De az emberek akkor nem sokat törődnek vele. Ha valami furcsa a jóslás, akkor megjegyzik. S ha évek múlva valóra válik, nem csak a csodálkozás lesz nagy, hanem széltiöen-hosszában kezdenek róla 209 208
