Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-01 / 14. szám
14. szám. beszélni. Kikotornak régi jövendöléseket. S ha a nehéz súlyos helyzet szinte elviselhetetlen hosszan tartó, mint ez a mostani háború, egész természetes, hogy megkezdődnek a jóslatok a békekötésre vonatkozólag. Képzelem, hogy hány próféta fog támadni a béketárgyalások kezdetén, akik követelni fogják maguknak azt az elismerést, hogy ők helyesen jósolták meg a béke időpontját. A nagy idők, megpróbáltatás nehéz napjai azonban kiváltanak népek nemzetek leikéből olyan jóslatokat, amelyek nemzeti nagyságról, dicsőségről szólanak. Elnyomott, rabigában küzdő népnek szabadságot önállóságot jósolnak. A próféták a fogságban sínylődő Izráelnek szabadulást, dicsőséget hirdettek. A lelki sivatagban szomjúhozó emberiségnek Megváltót. Az örökös harcban élő népeknek örök békét. Amikor az emberek szablyáikból kapákat, dárdáikból sarlókat csinálnak, egy nép más ellen fegyvert nem visel és hadakozást többé nem tanulnak. Minden nemzetnek van ilyen jövendölése, amelyet mint legszentebb kincsét őrizi. A magyar nemzetnek is jövendőit a költő arról a jobb korról, a mely jönni fog, mert jönni kell. S mi hisszük, hogy annak valóra kell válnia. Mert ha nem volna ez a jövendölésünk, °kkor itt volna a szomorú múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény. Vannak azonban másféle jövendölések is. Olyanok, amelyek pontosan megmondják, hogy mi lesz egyik másik embernek a sorsa, előre látnak közeli, távoli eseményeket, amelyek bekövetkeznek. Ezt távolba, jövőbe való nézésnek is nevezhetnök. Vagyis a kérdés az, van e olyan képességünk, egyikben nagyobb, másokban kisebb mértékben, amivel meglátjuk, mondjuk megérezzük a jövendő dolgok folyását ? Pl. nyilvánvaló és bizonyos, hogy ennek a világháborúnak előbb, a vagy utóbb békére kell vezetnie. A 30 éves háborúnak is vége lett. Békét kötöttek. De van e olyan ember, aki lelki szemeivel bele tud látni a jövőbe, látja az eseményeket és pl. megjövendölheti, hogy a béke tárgyalásokat 1916. márc. 28-án Budapesten kezdik meg és 1916. karácsonyára a békével rendben leszünk? Hogy az ember bizonyos tekintetben előre láthat, azt nem kell hosszasan bizonyítani. Hiszen a mi lesz, annak az okai ismerősök lehetnek előttem s így könnyen megmondhatom, hogy mi fog történni. Az újkor legnagyobb filozófusánál Herbert Spencernél a tudás egyenlő előre látással. Mert világos, hogyha az ok és okozati összefüggés uralkodik mindenütt, akkor az okokból következtetni lehet az eredményre. Ez semmi más, mint megfordítottja annak az eljárásnak, mikor egy esemény, egy jelenség okait kutatom. Ha tehát jövendőt akarok mondani, nem kell mást cselekednem, mint a jelenben lévő tényezőket nyílt szemmel vizsgálnom mint okokat és akkor könnyen megmondom a jövőt. Ezen az alapon beszéltek nemzetgazdászok, hadvezérek a háború kitörésekor arról, hogy egy modern háború fél évnél tovább nem tarthat. Papiroson napnál világosabban kiszámították, hogy 6 hónap alatt elfogy a készlet, nem lesz ember, muníció stb. s ha az alatt az idő alatt egyik fél sem tud döntő győzelmet aratni, akkor a körülmények elkerülhetetlen kényszerítő hatása folytán lesznek kénytelenek békét kötni. ... Az angolok e tekintetben jobb prófétának bizonyultak, akik mindjárt a háború kitörésekor 2—3 esztendős háborúról beszéltek. Történet filozófiai jövendölést mondott egy német tudós. Stromer von Reichenbach. A világ összes országai és népei történetéből 60,000 történeti adatot összegyűjtött, ezekből 23000-et mint különösen fontosat megtartott és minden hipothezis nélkül, ezekből a történeti dátumszerű statisztikából számította ki a német nemzet jövőjét. Munkájában Deutsche verzaget nicht, arra az eredményre jutott, hogy mikép 18 századdal az előtt a rómaiak először a párthusokon arattak nagy győzelmet más népek segítségével, úgy fognak az angolok is idegen népek segítségével győzelmet aratni a német gyarmatokban. S mikép akkor a rómaiak ellen a különböző gyarmatokban forradalmak ütöttek ki, úgy lesz az angolokkal is. S mikép a rómaiak úgy az angolok is végül hatalmas erőfeszítéssel leverik ezeket a törekvéseket. De mikép a rómaiak legnagyobb ellenségükkel a párthusokkal, úgy lesznek a brittek a németekkel szemben arra kényszerítve, hogy hódításaikat visszaadják és bizonyos területekről teljesen le mondjanak. Mikép akkor a rómaiak, úgy most az angolok világuralma közeledik a maga lassú felbomlásához. Ezekben a jövendölésekben semmi különös, csodálatos dolog nincs. Sőt épen az volna a csodálatos, ha a megjövendölt esemény nem következnék be. Hiszen a világon minden: népek fejlődése és sorsa sem a véletlen események láncolata, hanem ép oly törvény- szerű folyamat, mint pl. a csillagok pályája a világmindenségben. Aki ezeket a törvényeket ismeri, az abban a helyzetben van, hogy a még meg nem történt dolgokat, e törvények előre látható hatását kiszámítva, megjövendölhesse. Ez a jövendölés nem sejtés és találgatás, hanem tudományos következtetés jellegével bír. S ha pl. a jövendölés nem válik valóra, akkor a vizsgálódás nem volt alapos. Hogyha a dolgokat alaposan szemügyre vettük volna, akkor tévedésről szó sem lehetett volna. Sokkal érdekesebbek azok a jövendölések, amelyek nem a kauzalitás törvényén alapulnak, hanem valami más csodálatos képességen, amelynek erejével egyesek a jövőbe látnak. Nem mérlegelik az okokat, sokszor tudatlanok, Írni olvasni nem tudnak. Ide kell soroznunk mindazokat, akik az ember tenyeréből kártyából, az arc vonásaiból jósolnak. Hányán tudnának arról beszélni, hogy amit nekik tenyérből kártyából jósoltak, az valóra vált. A régi Egyiptomban évezredeken keresztül állottak fenn az orakulomok és az önkéntes adományok tömege, melyekből templomokat építettek, azt bizonyítja, hogy nemzedékek megelégedését tudták maguknak biztosítani. Valószínűleg nem csak kettős értelmű jóslatokkal szolgáltak, hanem egyszerű embereknek, királyoknak mondották meg a jövőt. Görögországban Delphiben Pithia jósolgatott. Az ő jövendöléseiből sokat ismerünk. A görögök mindig megkérdezték a jósda tanácsát. S a tanács nem valami normális okosság volt, mert 210 211
