Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-18 / 12. szám
12. szám. Meghatározandó, mennyi veendő fel templom papiak, iskola fenntartására. Mondják meg a szakértők, hogy a valódi érték hány '„-a veendő fel fenntartásra. Mert hiszen mégis furcsa, hogy ahány bizottsági tag vizsgálta a számadásokat, annyi féle összeget vett fel épületek fenntartására néhol 50, máshol 100, 150, vagy 200 koronát. Az iskola fűtésnél s takarításánál szintén bár az iskola egyforma, 60 koronát engedélyez egy bíráló, míg másik 110 koronát vett fel. Sok olyan egyház, a mely szigorú biró kezébe került 100 200 koronával kevesebb segélyt, kap évente, azért az összes kérvényeket egy revisor kezébe kellene adni, aki ilyen csekélynek látszó de mégis fontos dolgokra is ügyelne és egységes alapon bírálná el az összes kérvényeket! Jó számadások helyes ügykezelési nyomtatványok nélkül el sem képzethetők. Most a hány esperesség van, annyi féle a nyomtatvány. Erre egy külön cikkben rátérünk. Év év után múlik, az új felosztáshoz okvetlen készülnünk kell, hogy ismét ne legyen oly sok panasz s oly nagy elkeseredés. Az egyháznak, a számvevőszéknek legyen ideje elkészítenie a számadásokat. Tartsuk napirenden e fontos kérdést, hogy a jövőben közmegelégedésre legyen felosztva az adóalapi segély! Egyházmarót. Bobál Samu, esp. számvevőszéki tag „ Időszerű gondolatok. Egy lelkész széljegyzetei. A pápa újból levelet írt, melyben a béke szükségességét hangoztatja. „Ha a pápa békét akar szerezni — mondja egyik, legkevésbbé prostestáns érzelmű napilapunk — előbb igazi keresztyénséggel kell eitöltenie azokat a hit nélkül való keresztyéneket! Mindenfelől jönnek a hírek katholikus országokból, hogy a háborús megpróbáltatás idegbeli túlfeszültségét a keresztyéni hivatásáról megfeledkező izgatás egyfelől a társadalmi béke és egység megbontására használja fel, másfelől a legsötétebb babonák elhintésére, hogy ezek varázsával hajtsa a meggyötrött lelkeket a maga szolgálatába. Ez egyformán így van úgy az entente országaiban, mint sajnos a mieinkben is, és nem kenés kivétel a mi hazánk. Csak egy példát: a harctérről érkezett a Világ tudósítójához egy kis nyomtatvány, melyet Szent levél címen a harctérre induló katonák közt osztogatnak s amely azzal dicsekszik, hogy viselőjét megóvja a golyótól — próbálják ki, kössék egy kutyának a nyakába, lőjjenek az állatra akármilyen távolságból, meglátják, hogy a golyó célt téveszt.... Ez az írás a feszület szentképét viseli homlokán s ilyen babonával, ilyen néger és botokud fetisizmussal szentségtelenítik és gyengítik a keresztyénséget, a vallást, az emberi önérzetet, és mert ez is belejátszik, a katonák tiszta eszét és fegyverképességét“. Nemde, milyen csudálatos dolog, hogy ilyen s ehhez hasonló száz és száz eset dacára ma is még, mennyire uralja a helyzetet a lelkiek terén a katholicizmus, 180 mennyire minden ma nálunk újból a primás, a prépost, az apát, a kanonok, a plébános a katholikus püspök minket pedig sehol észre nem vesznek. Miért? Hogy is mondja tovább. „Magyar Hírlap" március 7-diki számában a hékesszerző pápa című cikkében: '„Rámutassunk-e, hogy az ilyen tudatos, vagy örületes nép- bolondítás éppen a hitnek, éppen a vallásnak a babonába és erkölcstelenségbe való visszalökése. Irtózatos volna, ha a testi háború mellett még egy lelki háború is tombolna, vakondok aknákkal, és mérges gázokkal. Erről tenni van hatalma a pápának, s ha ezt a pokoli harcot megszünteti, teljes dicsőségben megfelel a leg- magasztosabb hivatásnak“. Én ezt gyenge eszemmel úgy fogom fel, hogy ez annyit jelent: Csak Krisztus tiszta igéjével tápláljátok a lelkeket és akkor sok, minden máskép lesz * * Neuberg a „Pastoralblátter“-ben a lelkészek fontos gyakorlati teendőit a háború alatt a következő 5 pontban — foglalja össze: 1. A lelkész az u. n. hadiistentiszteleteket használja jól ki. Érti alatta, hogy abban a hétköznapi délutáni, vagy esti istentiszteletben minden alkalommal egy rövid, szívhez szóló elmélkedés helyet foglaljon. 2. A lelkész időnként családi összejöveteteket tartson, a hol is a szükséges útbaigazításokkal, tanácsokkal lássa el az itthonmaradtakat. Ezeken az összejöveteleken olvassa fel azután a híveitől kapott tábori leveleket. 3. A lelkész, szorgalmasan keresse fel soraival a táborban, kórházakban levő híveit. 4. Nagy örömére szolgál a távollevőknek, ha a lelkész módját tudja ejteni, hogy otthonról felvett képes lapokkal köszöntsék időről-időre, szeretteik a hozzájuk tartozókat. 5. Fontos feladata a lelkésznek a háborúban odahatni, hogy a hívek a náluk még mindig elrejtett aranypénzeket szolgáltassák be a birodalmi bankba. Azt hiszem ez az öt pont sem meriti ki a lelkész legfontosabb teendőit. Egyébként is nem az öt a lényeges ebben. A helyi viszonyokhoz képest mindenütt átalakul és kibővül ez a szám. Egyet kell mindenekfelett belátnunk, hogy ma a lelkészi pálya egész embert kíván. Fontos teendőinkben két dologra van szükségünk: a helyes érzékre, és arra a sokat hangoztatott lelkészi tapintatra, összekapcsolva éleslátással. Legfőbb teendőnk: a lelkek általános mozgósítását a Krisztushoz keresztül vinni. * Beállít hozzám egy környékbeli jegyzős azzal: no szentatyám a papok mind egyformák, ha lutheránus, ha katholikus! Miért, mi a baj? St. hősi halált halt fiát kitüntették a nagy ezüst vitézségi éremmel. Nekem küldték el, adnám át az édes apának néhány szóval. Gondoltam magamban, ejnye hisz sokkal szebb lesz, ha egy szép beszéd kíséretében, talán az isteni tisztelet után a gyülekezet színe, a falu apraja-nagyja előtt a papja adja át s vigasztalja meg a bánkódó szülét. S elküldtem az érmet a papnak, ki azonban visszaküldte azzal, hogy ő a jegyző megkeresésére ily nemű * E téren minő hivatás vár még a protestantizmusra! Nem fontosabb misszió ez egy pár néger kér. hitre való térítésénél?! (Szerk.) 181
