Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-18 / 12. szám
12. szám. megbízatásnak nem tehet eleget. Hát aztán mitevő volt jegyző úr? — Összehívtam az elöljáróságot s a következőket mondtam: Minthogy a lelkész úr nem vállalkozott az érem átadására, ami szép lett volna, én ugyan szónok nem vagyok, amidőn szívem egész melegével köszöntőm a hősi halált halt fiúnak tiszteletre méltó édes atyját, vegye úgy, mintha maga a püspök úr Öméltósága nyújtaná át önnek az érmet“. * Ezt a Keleten való katholikus terjeszkedést a vallás és közoktatás- ügyi miniszter is pártolja, amennyiben a keleti kulturviszonyok tanulmányozására három Ferencz-rendi szerzetest küldött ki.* Cz. G. Az igaz papság tüköré. V. Az elparasztosodás lélektana. Úgy hiszem kedves atyámfia, mi sokkal jobban ismerjük egymást, semhogy nekem — novellát kellene írnom a te kedvedért. Kiveszed te úgyis hogy e rovatban nem a fantázia dühöng, hanem az élet nyöszörög, kiált és jajgat kínokat. Hogy előbb miért írtam novellát és nem elmélkedtem, annak oka az, hogy nem akartam, hogy olvasás közben elaludj és sutba dobd a lapot. Manapság kevés ember olvas lapot, pláne egyházi lapot. Most azonban engedd meg már, hogy elmélkedjem. Ez unalmasabb ugyan, mint a szatíra, de lesz bennük annyi igazság, mint az előző egyházi szatir-fotografiákban. A pap elparasztosodásával szeretnélek megismertetni, még pedig lélektani szempontból. Az elparasztosodás lélektani lefolyását megértetni, hogy mint lesz egy tele ambíciókkal, tervekkel, nagyratörésekkel, lázakkal meginduló életből tragédia, ide szeretném most szemeidet irányítani. Mindenekelőtt ne gondold, hogy a pap a maga jószántából és akaratából parasztosodik el. Mi nem vagyunk, hanem leszünk, a levés tehát folyamat, az elparasztosodás is folyamat. Belefejlődik lassan az ember, anélkül, hogy észrevenné. Sokaknak azonban az is megadatott, hogy öntudatosan érzik e szomorú fejlődést* ez azonban csak növeli fájdalmukat, mint az akasztás előtti halálraítéltnek, ha az utolsó este nem tud elaludni. Jobb neki, ha elborul az álomban öntudata s úgy kopogtat be hozzá Báli Mihály. Az elparasztosodás lélektani lefolyásában az első fázis az, hogy a pap érzi, hogy az élet sok olyasmire kényszeríti, amit ugyan nem szeretne megtenni, de amit az élete érdekében mégis meg kell tennie. Az élet a papot egy kétélű kérdés elé állítja: ha megteszed, lesz zsirod, liszted, fád, szened, kukoricád, de mellette paraszt leszel — ha nem teszed, nem lesz semmid, de művelt leszel, olvashatsz, írhatsz, tanulhatsz. Légy megnyugodva, hogy minden kezdő pap az utóbbit választja: egye meg az ördög a lisztet, zsírt, fát, szenet, én már csak könyveim mellé állok. De csalódsz az. életben, ha azt hiszed, hogy az élet csak olyan rohamokat tud * A múlt számból helyszűke miatt maradt ki. (Szerk.) 182 intézni a pap ellen, mint az isonzói olaszok, bes- szarábjai oroszok a mi frontunk ellen! Ne hidd! Az élet rohamai naponkéntiek, ellenállhatatlanok, félelmetesek! Az élet nem fárad bele a rohamozásba, te ellenben belefáradsz az ellenállásba, mert érzed, hogy az élet túlsúlyban van fölötted. A főszolgabíróval az élet nincsen túlsúlyban, de a pappal szemben túlsúlyban van. Ez a pap gyenge társadalmi állásával van kapcsolatban. Mert a pap egy darabig eltűri, hogy a nagytiszteletű asszony panaszkodjék, hogy nincsen zsírja, nem tud főzni, mi lesz velünk, Ibsen drámái mellől vagy a német folyóiratok halmazából, kiinthetsz egy fölényes, művelt kézmozdulattal, hogy megélünk mi úgyis, minek a zsír, de egy szép napon végkép kiürül a zsíros bődön s a nagytiszteletű asszony most már nem inthető le egy irodalmi kézmozdulattal, mert fenyegetve ott áll, mint a reális élet képviselője: — De apus, az Isten áldjon meg, igy nem élhetünk tovább. Hát hiszen szép az, ha valaki a könyveinek él, de a családról is gondoskodni kell. Kijelentem, ha nem szerzel zsirt, holnap már nem főzhetek... És az apus kénytelen ott hagyni Strindberg borongós világát, kínos-keservesen egy kocsit keríteni, a kocsistól tanácsot kérni, hogy hol lehetne egy kövér disznót szerezni, hivatni a gondnokot, hogy adjon pénzt a disznóra, de a gondnok nincs otthon ... A kocsis hazamegy, kifog s megígéri, hogy holnap újból eljön, ha a pap a gondnoktól kapott pénzt a disznóra. Másnap zsírtalan ebéd. A pap belátja a helyzet komolyságát, igazat ad a nagytiszteletű asszonynak, a reális élet képviselőjének, de azért elküld 26 hívéhez, hogy adjanak legalább fél kiló zsírt, mert a hentes 1V2 év óta nem tart zsírt. A cseléd visszajön a 26 helyről üresen s rendre elmondja, hogy miért nincs zsír?! Itt ezt mondták, ott azt mondták. Nagyon sajnálják, de most... A pap most már tarkóját vakarja. Tényleg komoly a helyzeT Megvan a pénz, megy a pusztákon a disznó után. Bejár öt-hat pusztát, falut, míg akad egy kövér malac. Fölteszik a kocsira, tetejébe egy tyúk ketrecajtót kötnek, hogy a malac le ne ugorjon a kocsiról. A pap most már a kocsis mellé ül, mert a hátulsó ülést fontosabb személyiség foglalta el —• s jön diadallal a nagytiszteletű asszony elébe. Van zsír! Másnap disznótor. Strindberg lapjait ezalatt halványan befogja a por... Az élet kíméletet nem ismerő rohamai lassan beláttatják a pappal, hogy kész hízott disznóra nem telik a bugyellárisból. Sovány disznót kell venni és otthon hizlalni. Ez egy újabb fázis az elparasztosodás lélektanában. A buta ész ugyan azt gondolhatja, hogy miért: hisz a sovány disznó nyugodtan hízik az ólban, a pap pedig az irodában olvashatja Strindberget! Oh mily vékony a ti falusi élettapasztalatotok, ti papparaszto- sodáson városban szörnyűködők! Halvány sejtelmetek sincs róla, hogy mit érez a pap Strindberg olvasása közben, ha sovány disznó hízik az óljában! Nem tudjátok, hogy hányszor kell ki néznie az ólba, hogy tényleg kisöpörte-e a lelketlen cseléd a vályúját, hogy tényleg két liter kukoricát szórt-e elébe, vagy pedig 183
