Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-18 / 12. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FŐMŰNK ATARSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. MÁRCIUS 18. 12. SZÁM. TARTALOM: L: Uram könyörülj! — Bobál Samu: Az adóalapi segély felosztása. — Cz. G.; Időszerű gondolatok. — Lelkész: Az igaz papság tüköré. — Truub Siegfried: Búcsú. Irodalom. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Uram, könyörülj! Máté ev. 15,, s>. Lehetetlen belső megindultság nélkül olvasni az evangéliumokból azokat az elbeszéléseket, amelyek szegény nyomorult, beteg és meggyötört emberekről szólnak: hogyan vágyakoznak segítség, gyógyulás, irgalom és kegyelem után! Egész sora elevenedik meg a segítséget keresőknek, ha számot próbálunk magunknak adni arról, kik, miért és milyen körülmények között keresték az isteni segítséget Jézusnál. Uram könyörülj! Dávidnak fia, szánj meg! Tégy újra látóvá! Tisztíts meg! Adj gyógyulást! Add vissza gyermekemet* Ilyen és ezekhez hasonló sóhajtások és felkiáltások csendülnek meg a fülünkben s ott áll lelki szemeink előtt mindaz a nyomorúság és szenvedés, ami Jézushoz vezette gyógyulás után sóvárgó kortársait, előttünk áll az imádkozásra tanító,csodákat áhitó,szorongató szükség! Nekünk ma nem kell a múltba vándorolnunk, ha a szemébe akarunk nézni ennek a pajzsos férfiúnak. Egy egész világ rettentő szenvedése közepette különös volna, ha rég múlt és rég begyógyult szenvedések utánérzésével sanyargatnók lelkünket, mikor most sajgó most vérző sebek várnak bekötözésre, mikor árvák és özvegyek ezrei sóhajtják reggel és este: Uram segíts, mert elveszünk! Nézzünk magunk körül. Ma az evangéliumokban leírt apró és nagy nyomorúságok sokszoros meghatványozodását láthatjuk! Bármilyen szeméremmel takargassuk is rongyainkat és sebeinket, — mégis sokszor eszünkbe jut és igazán magunkra alkalmazhatjuk, ajkunkra vehetjük Jeremiás siralmainak azt a mondását: Tekintsétek meg és lássátok, ha vagyon-é olyan bánat, mint az én bánatom, mely én rajtam esék! Az evangélium szenvedői Jézusnál keresnek megkönnyebbülést! Milyen egyszerű volna azt mondani: Menjünk mi is Jézushoz! Keressünk mi is ő nála menedéket! A háború szenvedései által életre keltett vallásosság azonban nem jár ezen az úton. Mi, kik a történeti fejlődés talaján állunk, tudjuk jól, hogy számunkra, az egész keresztyénség és korunk számára a tisztult és lélekben és igazságban való Isten imádás útja, ha az Atyához akarunk is közvetlen fordulni, Jézus közvetitésével vezet célra, a mi theocentrikus theolo- giánk semmi más, mint Jézus vallása, — azok azonban, akiket a nyomorúság tanít meg imádkozni, rendesen nem tesznek ilyen történeti kerülő utakat, hanem egyenesen a felettünk levő, velünk kifürkészhetetlen szándékai szerint bánó Istenhez fordulnak imádságukkal. Az evangéliumi Jézushoz tapadó vallásosság mellett megszilárdul a történeti lehorgonyzottság nélkül való racionalista vallásosság! •, Ezt kár volna figyelmen kívül hagyni és semmibe venni, vagy egyenesen ellenséges indulattal fogadni és hadakozni ellene! Mint valaha az apostolok tudtak és akartak alkalmazkodni, hogy ezzel minél több hívőt nyerjenek az egyház s minél több polgárt az Isten országa számára, nekünk is egyházunk erősítésére kellene felhasználnunk ezt a máskép orientált, de alapjában véve őszinte és becsületes vallásos érzést és alkalmazkodnunk kellene hozzá, ki kellene ezt is elégítenünk! Nagy hit, alázatos keresztyén hit az, amely a háború világfelfordulásában is keresi és megtalálja az Istent s szenvedéstől meggyötört lélekkel dadogja felé: Uram könyörülj! Uram, légy segítségül nekem! Ha nem tradicionális protestáns is, mert nem christocentrikus, de annál jézusibb, mert ahhoz a mennyei Atyához tapad, akinek gondviseléséről Jézus oly hittel vallotta, hogy egy veréb a háztetőről, egy hajszál a fejünkről le nem hullhat az ő akarata nélkül s akinek a kezéből később elvette és fenékig kiürítette az üröm poharát is! Az evangéliumok szenvedői Jézusnál keresnek menedéket A mi korunkat a szenvedések és a megpróbáltatások a Jézus Krisztus Atyjához vezetik, ahhoz az Atyához, akinek szeretete és kegyelme volt Jézus erejének a forrása is! Áldott szenvedés. „Kicsoda volna nékem a mennyekben te náladnál több? Te náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön. — Az Űr Istenben helyezem az én reménységemet“! (73. Zsoltár 25, 28.) Sz. L. 170 177
